Márfi Gyula a gitáros zenéről
Márfi Gyula, a Veszprémi Főegyházmegye érseke a tavalyelőtt megjelent, életútját bemutató interjúkötetben külön fejezetet szentel a zenének. Ebben részletesen vall zeneszeretetéről, zenehallgatási szokásairól, istenkereső könnyűzenei dalszövegek hittanórán való használatáról, s kifejti elismerő véleményét a keresztény gitáros zenéről is.
*
– A mai gitáros templomi zenéről hogyan vélekedik? Dobszay professzor álláspontja már előkerült. Ő ezt nem tartotta megengedhetőnek.
– Ebben az esetben is a mérték az irányadó. Nem szabad a gitárosokat sem kitiltanunk a templomból, a liturgiáról. Ebben nem értünk egyet Barsi Balázs atyával. Ő azt mondja, a fiatalok jöjjenek össze, gitározzanak, énekeljenek szent dalokat, de szerinte az ilyen zene nem való a liturgiához.
Véleményem szerint kategorikusan ne mondjuk ki ezt. Nem az elnyomásnak, a tiltásnak, hanem a figyelemnek, az igényességnek kell dominálnia.
Szombathelyen, amikor a ferenceseknél többnyire a szombat esti misét mutattam be, a fiatalokkal minden hónapban mondtam egy gitáros misét. Megkértem őket, mit énekeljenek, s mit ne énekeljenek. Emlékszem a következőre: „Életem csak kegyelem, önérdemem nincs…” – ez tipikusan protestáns szöveg. Elmagyaráztam nekik: anélkül, hogy bántanánk a protestánsokat, ez az ének nem egyezik a katolikus tanítással. Ugyanakkor olyan dalokat, amelyek túl ritmikusak voltak, ugyancsak kértem, ne játsszanak, illetve ha játszanak, azokban ne a ritmus, hanem a dallam legyen a fő szempont.
Ennek illusztrálására idézem a következőt: „Mária, hozzád száll imám, Tiszta virága az égnek, Mária gyönyörű liliomszál, Szűzanya téged kérlek. Könyörögj értem Jézusnál, könyörögj értem Szűzanyám, követni vágyom Szent Fiad, de túl sok a bűnöm már.”
– Ezt most a capella énekelve adta elő érsek úr…
– Szerettem volna megmutatni, milyen szép a dallama. Biztattam a fiatalokat, énekeljenek bátran, de ne abban a ritmusban, ahogyan a dübörgő rockot, hanem a dallamot finoman, áhítatosan kiemelve. S azt vettem észre, akkor az idős emberek is szívesen hallgatják.
Ebben is az Egyház katolikus, egész szerinti voltát látom: nem ragadhatunk meg egyetlen irányzat mellett, de arra is vigyázzunk, nehogy egy új irányzat kiszorítsa a népéneket, a gregoriánt és a többi zenét. Mindegyiknek a maga helyén kell lehetőséget biztosítani, s nagyon fontos a mérték. Siralmas, ha valahol már csak gitáros zene hangzik, s az orgona végképp elhallgat.
– A taizéi énekek egy része francia sanzonszerző munkája. Ez a zene megfelel az Ön által említett követelményeknek?
– Igen nagyra tartom őket. Dallamosak, méltóságteljesek, s ami nagyon fontos, könnyen megtanulhatják a különböző nemzetiségű emberek. Ezért is szerepel sok latin szövegű köztük, hiszen a latin még mindig nemzetközi nyelvnek számít.
Ugyanaz a szöveg és dallam sokszor ismétlődik, el lehet merülni, mint a rózsafüzérbe, ahol tízszer mondjuk el ugyanazt a titkot, a teljes rózsafüzérben meg ötvenháromszor az Üdvözlény Máriát…
A taizéi mozgalom, a taizéi dalok egyesítik a különböző keresztény embereket. Roger Schütz testvért szent életű embernek tartom. Egy alkalommal beszélgettem is vele, amikor szombathelyi zarándokcsoporttal Taizében jártam.
*
Kérdező: Elmer István
(Márfi Gyula: A vízhordó ember, Pásztorok sorozat, Szent István Társulat, Budapest, 2014, 133-135. oldal)