Sator Quartet: Lassú ébredés
Szóljon bár a művészet szépről vagy rútról, kellemesről vagy felzaklatóról, az alkotónak csak a lehetetlenre érdemes vállalkoznia. Nem érheti be kevesebbel, főként ha hiszi, hogy ihletét egy nála magasabb hatalomtól kapja. Heidl György eszmetörténész, az ókori egyházatyák életművének elismert kutatója időnként gitárt ragad, hogy barátaival – többek között Bognár Szilviával és Lovasi Andrással – muzsikáljon egyet. Sator Quartet néven bő egy évtizede alapított formációja Lassú ébredés címmel nemrég új albummal jelentkezett.
Kortárs szakrális zenét alkotni – hogy az korunk embere számára is érvényes maradjon – talán a lehető legnehezebb feladat: határos a lehetetlennel. Épp ezért volt izgalmas belehallgatni 2010-ben a frissen alakult zenekar Teremtés (Creatio) című debütáló lemezébe, melyen a patrisztika legnagyobbjainak máig fennmaradt, latin nyelvű himnuszköltészete kapott zenei köntöst. A klasszikus gitár megszólaltatására épülő, letisztult igényességgel hangszerelt szerzemények szándékosan kerülték a feltételezett (s ezért nehezen reprodukálható) gregorián dallamokat, ám a többnyire egy-egy zenei ötlet következetes kibontására épülő darabokat mégis átjárta a kétezer éves egyházi hagyomány. A teremtéstörténetet elbeszélő, nyolc tételes himnusz-ciklus szigorú metrumú latin textusa – holt nyelv lévén – engedte a szabadabb prozódiai megközelítést, illetve alkalmad adott némi játékosságra, segítve az első olvasásra idegennek tűnő szövegvilággal való ismerkedést. A két liturgikus énekkel (Kyrie eleison, Victimae paschali laudes), egy biblikus szöveggel (Titkon elküldeni / Occulte dimittere) és egy ógörög költeménnyel (Szeikidosz dala) kiegészülő dalcsokor szelíd határozottsággal bontja ki hallgatójának az évezredek távolából felhangzó archaikus szövegek mély lelkiségét, megszólító erejét.
A tavalyi év végén, a magyarszéki kármelita kolostort bemutató reprezentatív kötet mellékleteként kiadott Lassú ébredés (Slow Awakening) zenéje az elődhöz hasonló alapokra épül, ám a figyelmes hallgató hamar észrevesz néhány változást. Az album fontos újdonsága, hogy a megzenésített szövegek több mint fele magyarul csendül fel, illetve az összességében rövidebb lemezidejű, sűrítettebb muzsikát új belépőként zongora segíti, miközben a klasszikus gitár dominanciája a tudatosabb vonóshangszerelési megoldások érvényesülése érdekében némileg visszaszorult (utóbbi változást előre beharangozza nekünk az album nyitányaként szolgáló Múzsák).
A korábban egységes metrumú, távolságtartó leírásokban bővelkedő latin himnusz-szövegek ezúttal tehát magyar nyelvű, tépelődő zsoltár-imádságoknak adják át helyüket. A drámai töltet pedig a korábbiaknál szélesebb regisztereken mozgó, illusztratívabb muzsikát kívánt. Kiváló példája ennek az Izajás könyvéből való Hiszkija éneke és a 90. zsoltár megzenésítése. Előbbi az Istennel perlekedő zsoltáros halál-tudatból fakadó elkeseredését ábrázolja komoly ívet bejárva, mégis összefogott zenei szerkezetben; utóbbi pedig a teremtő Úr előtt porszemmé zsugorodó lélek rettenetét jeleníti meg hasonló érzelmi-dramaturgiai pontossággal. Ókeresztény himnuszból ezúttal három került fel az albumra: az Üdvözlégy, frigynek ládája, az Aeterne rerum conditor és a Nox et tenebrae egyenes folytatása az előző lemez hangvételének, közülük címéhez illően utóbbi kap áttörtebb, mozgalmasabb zenei fogalmazást. A lemez különleges éke két archaikus népi imádság megzenésítése, melyek egyediségük felmutatása mellett teljes természetességgel fonódnak a Sator Quartet zenei szövetébe. Az Ég szülte földet összesen 17 sornyi szövegét bravúros dallamkeresztezéssel emeli ki és vetíti egymásra a szerző, lényeglátóan érzékeltetve Krisztus megtestesülésének égi és földi, mennyei és evilági szimbolikáját. Az Én lefekszem én ágyamba pedig egy szólóhegedű magányos dallamából kibontakozva (s oda csendesen visszatérve) kér bebocsátást a földi léten túli hazába.
Szóljon bár a művészet szépről vagy rútról, kellemesről vagy felzaklatóról, az alkotónak csak a lehetetlenre érdemes vállalkoznia. Nem érheti be kevesebbel, főként ha hiszi, hogy ihletét egy nála magasabb hatalomtól kapja. Heidl György és a Sator Quartet immár másodszor ugorja meg a lehetetlent: szelíd magvetésként állítja elénk hitehagyott korunkban a szentet.
(Sator Quartet: Lassú ébredés / Slow Awakening, Kairosz Kiadó, 92 oldal, 33 perc, 2021)
Paksa Balázs
(Megjelent: Új Ember, 2022. február)