Ívet bejárni – nem a műveinkkel, az életünkkel – Interjú Olgyay Gábor zeneszerzővel
Milyen a mai kortárs egyházzene? Milyen a templom lelkiségének és az egyház és a hívek zenei ízlésének megfelelő, igényesen hangszerelt liturgikus zene? A Hitvallás című egyházmegyei lap 2016. augusztusi számában ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Győrhöz kötődő művésszel.
– Létezik olyan, hogy kortárs, magyar egyházi zene?
– Minden létezik, olyan színes és olyan sokrétű a paletta, hogy akár ez is lehet egy gyűjtőfogalom... De én inkább azt gondolom, hogy különböző szigetek vannak mindenfelé, és ezek a szigetek néha egymáshoz kicsit közelebb állnak, mások meg távolabb.
– Mi az, ami közös bennük? Mi az, amihez ragaszkodni kell, mi az, amit minden egyházi zenésznek meg kell tennie és hol lehet szabadon hozzányúlnia a zenéhez?
– Mindenképpen az indíttatás a fontos. Ha arról beszélünk, hogy alkotói folyamat, hogy valaki valamit ír, akkor az indíttatás az Isten felé való indíttatás kell, hogy legyen, vagy pedig valamilyen szakrális indíttatás.
– Hogy jön ehhez a személyesség?
– Nyilván, az tud ezen a területen értékeset alkotni, akiben személyesen is benne van az istenkép, az istenkapcsolat… Gyakorlatilag: az Isten felé irányultság...
– Mit kezd, egy mai kortárs zenész a korábbi népénekekkel? Azokat ti is feldolgoztátok… Hogyan szabad ezekhez hozzányúlni?
– Mindenképpen nagy tisztelettel. Nagyon szívesen, és az eddigi munkásságom során mindig is nagy szeretettel nyúltam – főleg a régebbi – népénekekhez. Egyrészt azért mert ezeket nagyon szépnek és értékesnek találom, másrészt mert próbálom kicsit lefordítani a mai nyelvre és ez által megint behozni a köztudatba ezeket a régi értékeket.
– Amennyire jól tudom, volt egy kalandozásod a népzene irányába. A népzene és templomi zene valaha össze fog találkozni itt Magyarországon?
– Ezen gondolkodtam én is. A népénekek és a népzene két különböző dolog. A népzene általában világi indíttatású, a célja szórakoztatás, bánat-öröm elmesélése. A népénekek fogalma alatt pedig egyházi éneket értünk. Ez a két műfaj tehát – én úgy gondolom – nem nagyon függ össze.
– De, mondjuk, Dél-Amerikában lehetne azt mondani, hogy...
– Dél-Amerika messze van. Ki tudja, hogy az milyen… A néger zenénél biztos, hogy inkább vannak közös gyökerek.
– Olyan egyszerűeket kérdezhetek, hogy hogyan születik egy dal?
– Nem arról szól a történet, hogy várjuk napestig az ihletet, hogy majd egyszer csak jön. Valahol ez is egy szakma. Nyilván az emberben dolgoznak belső dallamok, amik néha felszínre bukkannak, de onnantól kezdve, hogy az ember a végét elcsípi, ez mindig kemény munka. Az gondolom, hogy az ihlet az kevesebb, a ráfordított munka az több kell, hogy legyen.
– A liturgia mennyire korlátoz? Muszáj ezeket a dalokat úgy megírni, hogy egy teljes mise kijöjjön…
– Ezek a keretek valóban megvannak, de végül is ez jó. Ezek csak azok a bóják, amik az embert legalább irányítják. Ez már egy kényelmi szempont, ezt már legalább nem kell kitalálni. Ezt már kitalálták, és ez már jól működik. Ha egy misekompozícióban a tételek sorban megvannak, akkor az ember már tudja, hogy hogyan gondolkodjon, és látja a végét.
– Mire figyelsz, miközben alkotsz?
– Valahol úgy fogalmaztam meg, hogy az embernek nem a műveivel kell egy ívet bejárnia, hanem az életével. Ha az életében megvan ez az ív, akkor az a műveiben is látszani fog. Ha valaki egy olyan művész, aki a műveivel szeretne egy hosszú ívet leírni, s tulajdonképpen nincs mögötte az ember, akkor abból semmi jó nem sülhet ki.
– A honlapotokon szerepel, hogy nektek nagyon fontos a magyar családok helyzete. Akkor, ez az ember része?
– Részemről biztos. Nekem is nagy családom, hat gyermekem van. A családnak elkötelezett harcosa vagyok, másrészt pedig, ha magyarságról beszélünk, Magyarországról beszélünk, megint csak azt kell, hogy mondjam: a magyarságot, a magyar létet mindenképpen az egészséges családok tudják fenntartani hosszabb távon.
Jakab Gábor
Fotó: www.olgyayhangok.hu
*
Olgyay Hangok
Az Olgyay Hangok 1995-ben alakult, egy nagycsalád idősebb öt gyermekének részvételével, Olgyay Gábor vezetésével.
A zenekar fő profilja kezdetektől fogva az egyházzenei szolgálat. Az első években főként átdolgozásokat, átiratokat játszottak, később egy izgalmas népzenei kalandozás vette kezdetét, melyet Körtánc címmel rögzítettek hanglemezre 2000-ben. Az ezredforduló óta Olgyay Gábor egyházzenei műveiből illetve régi magyar népénekek átdolgozásából épül fel műsoruk.
Nehezen meghatározható stílusukról így ír a zenekar vezetője: „Nem vagyunk hagyományos templomi zenekar, modern hangzásvilágunk mellett próbálunk ugyanis minél több egyházi népéneket átmenteni a mai fiatalság számára. Zenénk így egyfajta ötvözet régi és új között. Nem komoly- vagy könnyűzenét játszunk, hanem a templom lelkiségének és – reményünk szerint – az egyház és a hívek zenei ízlésének megfelelő, igényesen hangszerelt liturgikus zenét.”
Mivel az együttes két nagycsaládból alakult, szívügyének tartja a magyarországi családok helyzetének javítását. Ezért dolgozik együtt a csemői Családotthon a Gyermekekért Alapítvánnyal.
(Forrás: www.olgyayhangok.hu)
(Megjelent: Hitvallás, 2016, augusztus)