Zene Isten irgalmáról – Interjú Vedres Csaba zeneszerzővel
Vedres Csaba sokoldalú zeneszerző és zongoraművész. Játszott saját alapítású zenekarokban klasszikus és rockzenét, számos zenei műfajban komponált, feldolgozott és előadott híres rockzenei, klasszikus és jazzdarabokat, rendszeresen fellép a Kiscsillag zenekar koncertjein, írt könyvet klasszikus és populáris zene kapcsolatáról, és nem utolsó sorban: kántorként is tevékenykedik. 2016. szeptember 25-én a pécsi Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok zenészeinek, egy nagy létszámú vegyeskar és egy gyermekkórus közreműködésével mutatták be új művét, a Miserere című oratóriumot. A koncert a pécsi Ars Sacra Fesztivál záróeseménye volt a Pécsi Egyházmegye, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. közös rendezvényeként. A zeneszerzővel az ősbemutató kapcsán beszélgettünk.
– Az Ars Sacra Fesztivál keretében a Miserere című oratóriumának ősbemutatója lesz. Mire utal a cím?
– A „miserere" szó jelentése: könyörülj. „Miserere mei, Deus" (Könyörülj rajtam, Istenem): a nagy bűnbánati zsoltár, az 50. kezdőszavai. Önálló műfajnak nem nevezném a Misererét, de az biztos, hogy igen sok zeneszerzőt foglalkoztatott a téma: a legismertebb feldolgozás talán Allegrié. A Miserere az 50. zsoltár teljes szövegének feldolgozása.
– Mi késztet ma arra egy zeneszerzőt, hogy az oratórium műfajában alkosson, milyen típusú tartalom számára lehet ez a megfelelő zenei forma?
– A dunabogdányi plébánia hittantermében kezdtem el írni a darabot, s nyugodtan mondhatom: megtámadott. Amikor elvonultam oda a csendbe és nyugalomba, az volt a tervem, hogy befejezek egy zongoradarab-ciklust. Három napon át küzdöttem vele, aztán egyszerre valahogy ott volt a szó: „miserere, miserere". Először csak sima zsoltárfeldolgozásra gondoltam, de ahogy napról napra haladtam az anyaggal, kiderült, hogy itt komolyabb dologról van szó. Lassan kibontakozott előttem a tételek sora, egyre világosabbá vált az előadói apparátus, s álmélkodva láttam, hogy ebből oratórium lesz. Az oratórium nagyon izgalmas műfaj és műforma, egyben nagyon komoly zeneszerzői kihívás is. Nem tudtam kisebb formában kifejezni mindazt, ami a bűnbánattal és a bűnbocsánattal kapcsolatban összegyűlt bennem az elmúlt évtizedekben.
– Megidéz-e művével korábbi oratóriumokat? Vagy általánosabban feltéve a kérdést: milyen hatások, zenetörténeti korszakok jelennek meg a Misererében?
– Vannak műértő szavaink a kevert stílusokra, ilyen pl. a szecesszió vagy a crossover. Darabom sokféle stílus hatását tükrözi, de maga a hozzáállás egészen más. Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni személy és egyéniség között. A személy egyszeri és megismételhetetlen. Épp ezért nyugodtan hagyom, hogy bármi és bárki hasson rám, kivéve, ha az a hatás nyilvánvalóan gonosz. Sajnos nem a személyek, hanem az egyéniségek korát éljük: bevallom, rettenetesen unalmasnak tartom őket. Egy ember sohasem lehet unalmas, egy szerep viszont igen.
Visszatérve a kérdéshez: művemre hatott a gregorián, a korai többszólamúság, a késő reneszánsz (elsősorban Gesualdo), a kora barokk (elsősorban Monteverdi), a romantika különös akkordmenetei, a maiak közül pedig leginkább Arvo Pärt és a rockzene. De csak „párolva". A legnagyobb koncentrálást és kihívást mindig az jelenti, hogy egyben van-e még a mű. Ha ez könnyű feladat lenne, nem írtam volna hét éven át a darabot.
– Mit jelent az Ön számára személyesen a mű?
– Amit a zenéről tudok, beletettem. Példaértékű számomra Cseh Laci mondása, amikor évekkel ezelőtt az olimpiai esélyekről kérdezték. „Igyekszem a legjobbat úszni, amit tudok. Hogy ez mire lesz elég, azt nem tudom."
Egy másik szempontból a Miserere számomra tanúságtétel Isten irgalmáról. Felejthetetlen Márk evangéliumából, ahogyan Jézus végigmegy a bűnösök között, s mindnyájuk számára van egy kedves szava vagy éppen csodatétele. Az Isten a szenvedéseken keresztül űrt teremt az emberben, olyan űrt, amelybe bele tud férni az ő szeretete. A legeslegutolsó pillanatig is van megbocsátás. Ez a mi reményünk, s ha mélyebben átgondolom, a Miserere a remény üzenete.
*
Vedres Csaba Miserere című oratóriumát bariton szólistára, gyermekkarra, vegyeskarra és vonószenekarra írta. A hat tételből álló mű a bűnbánatról szóló 50. zsoltár teljes latin nyelvű szövegének feldolgozása. Az alkotó számos kort és műfajt idéz fel zenéjével: megjelenik benne a gregorián, a gesualdó-i késő reneszánsz, a szenvedélyes kora barokk és kortárs stílusok egyaránt. A mű a bűnbánattól a megbocsátásig követi a lélek útját, hogy végül a feloldozást és a reményt hirdethesse a zene nyelvén.
Közreműködik: Horváth Csaba – bariton; Pannon Gyermekkar (karigazgató: Schóber Tamás); Pécsi Bazilika Bárdos Kórusa (karigazgató: Uzsalyné dr. Pécsi Rita); Komlói Pedagógus Kamarakórus (karigazgató: Dr. Szabó Szabolcs); Pannon Filharmonikusok. Karmester: Uzsaly Bence.
Pálfy Eszter
(Megjelent: Pécsi Egyházmegye, 2016. szeptember 1.)