Gitár a templomban – Keresztény könnyűzene az egyházban
Van, aki szerint egyenesen az ördögtől való, a fiatalságot megmérgező folyamatról van szó, mások csak emiatt mennek templomba. Az úgynevezett gitáros misékkel már szinte az összes hívő találkozhatott. A legtöbbeknek viszonylag konkrét véleményük is van e jelenségről, a keresztény könnyűzene emiatt konfliktusokkal terhelt, szerteágazó téma. Déri Ágota írása A szív 2018. áprilisi számában jelent meg.
Nemrég azzal a különösnek tűnő kéréssel fordultam egy képzett egyházzenész ismerősömhöz, hogy kísérjen orgonával pár „gitáros énekként” felfogott dalt. Azt gondoltam, szebbé teszi őket, hogy négy szólamra íródtak, de ez valójában csak bonyolította a helyzetet. Kedves ismerősöm ugyanis megdöbbenésének adott hangot a látott kottákkal kapcsolatban. Mint a terület szakértője ijesztő harmonizálásúnak tartotta az énekeket, szabálytalan szólamvezetéssel és rossz akkordokkal. A többszólamúság sem vált a darabok előnyére, mivel a valószínűleg amatőr szerző nem követte a kórusra írás szigorú szabályait, amelyeket évekig tanítanak a zeneoktatásban.
Valószínűleg nem ő az első, aki zeneművészeti szempontból kifogásolhatónak tartja a népszerű, általában „gitáros énekek” néven futó, a templomokban egyre gyakrabban megjelenő keresztény könnyűzenét. És még csak a zenei szempontot említettem, arról nem is szóltam, hogy egyáltalán van-e helye ezeknek az egyszerű, sokszor silánynak, gagyinak tartott dalocskáknak a templomban, a szentmisén. Sokak szerint nincs és kész. A másik oldal viszont úgy érvelhet: miért baj, ha a gitáros dalokat éneklik, amikor sok, egyébként zeneileg nem professzionális hívőt éppen ezek az egyszerű, de szép melódiák viszik közelebb személyesen is Istenhez? Mondhatják: ez a korszellem jele, és miért éppen az egyház maradna ki? A régi orgonás népénekeket pedig többen unalmasnak, szomorúnak, vontatottnak tartják.
A „gitáros – nem gitáros” kérdéskör mentén az is felvetődik, vajon miért fontos egyáltalán, hogy milyen a zene, ha a szertartás lényege a Jézussal való találkozás, és ez akár egy csendes misén is elérhető, és biztosan sokan vannak, akiknek éppen ez a kedvenc „műfajuk.”
Modern egyházzene?
A Magyar Katolikus Lexikon szerint az egyházzene jelentése: a „világzene ellentéteként használatos, homályosan definiált újkori fogalom”. Ezután a szócikk rögtön tisztázza, milyen követelményeknek kell megfelelni, hogy valamit egyházzenének lehessen hívni. A muzsika legyen szent, egyetemes és művészileg értékes. Aki ezt túl szubjektív meghatározásnak tartaná, annak itt a magyarázat. Szent, vagyis „a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő”, egyetemes, azaz „objektív jellegű, Isten igéjének és a liturgia »üzenetének« hordozására alkalmas, s nem egy egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésében kimerülő”, a művészileg értékeshez pedig csak annyi a kikötés, hogy „akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ.” Hogy a gitáros énekek ezeknek megfelelnek-e, az a látszat ellenére még mindig nem teljesen világos. Úgy tűnhet ugyanis, hogy mivel az egyszerűbb hangszerelésű dalok nem a világzene ellentétei, nem férnek bele az egyházzene kategóriájába. A könnyedebb muzsikán belül azonban rengeteg darab van, amelyet sokan sokféleképpen játszanak el. Nagy kérdés, ki dönti el, melyik maradhat a templomban és melyik nem.
Új énekeskönyv
Ezzel a dilemmával találkozhatnak azok is, akik az eddig használatos Hozsanna vagy Éneklő Egyház helyett éppen egy új énekeskönyv létrehozásán fáradoznak, amely a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülhet el. Mostanra mindenki megszokhatta, hogy sok templom padjaiban megtalálja a hagyományos énekeskönyveket. Három év múlva ezeket várhatóan kicserélik. Az új kiadvány a kongresszus előkészületeinek része – ahogy a Hozsanna című énekgyűjteményt az 1938-as magyarországi találkozóra készítették. A kötet megújítja a hagyományos gregorián- és népénekkészletet, hiszen utóbbiak közül sok zeneileg-szövegileg egyaránt elavult, illetve az 1970-ben bevezetett új római rítus nyomán feleslegessé vált. Másrészt helyet ad a legjobb gitáros énekeknek is – tájékoztatta lapunkat Paksa Balázs, a gitáros énekek válogatásával, összegyűjtésével foglalkozó bizottság egyik tagja. A templomi padokra kerülhetnek tehát a „legjobb” könnyedebb énekek kottái, szövegei is. Ezeket vélhetően éppen a fent felsorolt szempontok alapján válogatják ki. Külön érdekesség, hogy az új énekeskönyv összeállításáért felelős bizottság egyik vezetője ifjabb Sapszon Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző, akinek a hozzáértése nyilván nem vitatható. A 2020-ra elkészülő énekgyűjtemény tehát nem áll ellen a könnyűzenei tendenciáknak, de várhatóan „minőségi” dalokkal találkozhatnak majd a templomba járók, ha számukra nem is feltétlenül világos, mit is jelent ez.
A templomon kívül – Szikra-díj
Eddig inkább a katolikus liturgiában használatos muzsikáról volt szó, a keresztény könnyűzene viszont ennél sokkal kiterjedtebb jelenség. Nemzetközi és ökumenikus. Hozzátartoznak a dicsőítő koncertek (például az Ez az a nap! rendezvények), a már régóta ismerős gospel műfaja, a különböző közösségekben használt dalok és persze a misén eljátszott énekek. A különféle műveket különböző együttesek dolgozták fel, albumok, videoklipek születtek, dicsőítő csoportok alakultak, amelyek gyakran turnészerűen járják a világot, és koncertjeiken evangelizálnak. A kortárs keresztény muzsika ma már letagadhatatlan, és értékelni is kell. Legalábbis a Szikra-díjat alapítók és átadók szerint. A keresztény könnyűzenei elismerést már másodszor vehették át a nyertesek idén márciusban, a legjobb előadás, a legjobb dal, a legjobb dicsőítő dal, a legjobb dalszöveg és a legjobb videoklip kategóriában. Emellett közönség- és életműdíjat is osztottak. A szervezők fontosnak tartják, hogy a magyar keresztény könnyűzenei színtér életjelet adjon – vélekedik Horváth Gergely, a zsűri elnöke. A VOLTfólió-, illetve Korrektúra-díjas rádiós műsorvezető, író, a Kultúrfitnesz alapító szerkesztő-műsorvezetője szerint eljött az ideje, hogy az ihletett dalok még több emberhez eljussanak, ezt egyfajta missziónak is tartja. A kitüntetés odaítélésekor nem a zenei képzettség a legfontosabb szempont, bár ez nyilván meglátszik az előadáson – tette hozzá. A zsűri elnöke hangsúlyozza, hogy a Szikra-díj egyik célja egyfajta minőségbiztosítássá válni, vagyis hogy a győztest keresztény közössége és a világ is elfogadja. De vajon az ellenzők száma csökkenne-e, ha egy Szikra-díjas előadó zenélne például az esti misén?
Létezik
Akárhogy is, a keresztény könnyűzene, a gitáros misék, sőt a fúvós, vonós, ütős, csörgő hangszerek a templomban is jelen vannak, és sokak kedvencévé vagy egyenesen Istenhez vezető útjává válnak. A folyamat megállíthatatlannak tűnik, akkor is, ha sokak szerint művészileg kifogásolható vagy az egyházzenei kritériumoknak nem megfelelő énekekről van szó.
Igazán frappáns konklúzió a témában nincsen, csak rengeteg további kérdés. Mit gondolnak a jelenségről a fiatalok? A gitáros mise az övék, vagy az idősebbeké is, egyáltalán szeretik-e az ifjak? Hogyan érvelhet a témában egy képzett egyházzenész, a komolyzene igazi képviselője, és vele szemben a keresztény könnyűzene úttörője, aki szintén profi a maga területén? Vagy mit jelent ma egy fiatal számára, ha a Zeneakadémián egyházzenét tanul, mi értelme ennek? Terveink szerint a jövőben igyekszünk választ keresni ezekre a kérdésekre is.
*
Keresztény könnyűzene a hatvanas évek Magyarországán
Magyarországon először 1968-ban játszottak fiatalok kortárs zenét a templomban. Erről egy rendőrségi jelentés is beszámol, amelyet az Archivnet.hu közölt. A Tájékoztató a beat-hippie jelenség május havi megnyilvánulásairól című dokumentumban leírják, hogy a BRFK nyomozó szervei újdonságként figyelték meg beatmisék szervezését. 1968. április 14-én, húsvétvasárnap, a Mátyás-templomban tartottak először úgynevezett „modern zenei áhítatot”, majd májusban megismételték – áll a jelentésben, amely azt is felveti, hogy a templomban az Illés zenekar adhatott koncertet, ezt azonban később a plébános cáfolta. A zenét Szilas Imre szerezte – közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság, amely egy érdekes esetről is beszámol.
„A XVI. kerületben református papi körök figyeltek fel arra, hogy a mátyásföldi plébánia templomában dr. Rajz Mihály plébános is próbálkozott zeneértő fiatalokkal modern zenét előadni, de ez ott botrányba fulladt, mivel a fiatalok nem voltak hajlandók a fegyelmezett munkára, és külön egyházzenei koncertet tartottak engedély nélkül (saját maguk részére) a mátyásföldi katolikus templomban, úgy, hogy végül a sekrestyés zavarta el őket.”
A kommunista rendőrség a dokumentum szerint felhívta a figyelmet, hogy várhatóan „a jövőben az egyházak részéről tágabb teret nyerhet a modern zenei áhítatok istentisztelet keretében történő megrendezése.” Ezért a hatóság szerint „elsősorban a KISZ feladata lenne megfelelő vonzó konkurenciát teremteni – úgy, hogy a fiatalok inkább a KISZ által rendezett koncerteket látogassák.”
Déri Ágota
(Megjelent: A Szív, 2018. április)