Nemcsak fiatalos, hivatalos is
Háromszólamú beszélgetés az egyházi zene még mindig időszerű kérdéseiről
Nem a hangszer a lényeg, hanem az, hogy a misén játszott zene szabályos és művészi legyen – ebben a pap, a karnagy és a gitáros zenével foglalkozó civil is egyetért. Fábry Kornél atyával, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkárával, ifj. Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy-zeneszerzővel és Paksa Balázzsal, a Villanyhárfa projekt képviselőjével, a gitáros énekek válogatásával foglalkozó NEK-albizottság tagjával beszélgettünk. Utóbbi két interjúalanyunk részt vesz annak a bizottságnak a munkájában, amelynek feladata, hogy 2020-ra új egyházi énekeskönyvet állítson össze.
– Van helye gitáros daloknak a misén?
Fábry Kornél: – Amennyiben megfelelnek a szent zene szabályainak, természetesen igen. Az nincsen meghatározva, hogy milyen hangszer használható a szentmisén.
Sapszon Ferenc: – Én is így gondolom. Fontos, hogy a dalok ne szubjektív érzéseket kifejező alkotások legyenek, hanem a liturgia objektív hangján szólaljanak meg. Nem az önmegvalósítás a lényeg, hanem az, hogy Isten magához akar emelni és a misztériumaiba bevonni.
Paksa Balázs: – Egyetértek. Azért is kezdtük el két szűk évtizede a Villanyhárfa kezdeményezést, hogy a gitáros zenét a liturgiához illesszük. Szeretjük a könnyedebb műfajt, de a liturgiában igényesnek és szabályosnak kell lennie.
– Mi történik, ha szakmailag nem szabályos és nem igényes a zene, mert például amatőrök írják?
Sapszon Ferenc: – Az egyik kritérium az, hogy művészi legyen, vagyis a zenei anyag megszervezettsége igenis fontos. A művészi nyelv azért lényeges, hogy a Menny szépsége jelenvalóvá válhasson közöttünk.
– Ennek ellenére sokan játszanak egyszerű dalocskákat, lelkesedésből. Ki dönti el, hogy ezt lehet-e a templomban, vagy sem?
Paksa Balázs: – Itt azért figyelembe kell venni egy kulturális szempontot is. Koronként meglehetősen változó volt, hogy mit tartottak magas művészetnek, és mit nem. Ezért én óvakodnék attól, hogy egy adott kultúra adott szereplője ex cathedra kijelentse, hogy valami odavaló, valami pedig nem. Érdemes elolvasni Szent X. Piusz pápa Inter sollicitudines kezdetű motu proprióját, amire hivatkozunk, amikor a szent, egyetemes és művészi kritériumokat emlegetjük. Ő meghatározza az eszményt, majd leírja, hogy abban az adott korban mi az, ami nem való szentmisére. Ami a gitáros műfajt illeti, a jelenkori sokszínűségében, mozgalmiságában is természetesen alapvető szempont az, hogy válogatni kell. Művészi értelemben is. Érdekes kérdéseket vet fel például, hogy az angolszász eredetű dicsőítő zenének manapság nagy divatja van. Ez egyáltalán beengedhető a liturgiába? A mi zenei nyelvezetünknek, sajátosan magyar hagyományainknak kevéssé felel meg, és ha párosul egy rossz fordítással, akkor tényleg nagyon meg kell gondolni, hogy van-e helye a szentmisén.
– De megmondhatja-e egy pap egy fiatal együttesnek, amely szeretné eljátszani a dalait a misén, hogy ne tegyék, mert ezek nem igényes énekek?
Fábry Kornél: – Minden templomban a felelős lelkipásztor, vagyis általában a plébános az, aki felel azért, ami a templomban zajlik. Ha úgy ítéli meg, hogy valami nem odavaló, akkor azt szóvá teheti, hiszen az ő vezetése alatt zajlik a liturgia. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a felelős lelkipásztorok képzettek legyenek liturgikusan.
Sapszon Ferenc: – Sokféle kifejezést használunk a szent zenére. Létezik egyházi, liturgikus, templomi, szakrális, spirituális zene, és van egy tágas kör, amire azt mondjuk, hogy vallásos zene. Ez nem azért születik, hogy megszólaljon a misén, hanem valaki a vallásos indíttatású érzelmeit szeretné művészi formában kifejezni. Van egy szűkebb kör, a templomi vagy egyházi zene. Ez megszólalhat áldozáskor vagy valahol máshol a szertartáson is. Viszont ismerünk egy ennél sokkal mélyebb területet, ez a liturgikus zene, amely a liturgia szövegét hordozza, magát a liturgiát énekli.
– A liturgikus ének tehát az állandó részekre vonatkozik, például a felajánlásra vagy az áldozásra pedig nem?
Fábry Kornél: – Az állandó részek szövege kötött, ennek a magyar fordítását a püspöki konferencia is jóváhagyta. Egy adott ünnepen a felajánlási éneknek is van a misekönyvben szereplő szövege, de sok esetben helyettesíthető mással.
Sapszon Ferenc: – A liturgikus ének kimondottan a liturgiában, a liturgiáért születik. Isten igéjének a szolgálója. Az egyházias dalok közül is vannak olyanok, amelyek megütik ezt a mércét, ezek megszólalhatnak a szertartás bizonyos pillanataiban, de a vallásos zene már nem oda való. Azt kell eldönteni, hogy egy bizonyosfajta muzsika milyen kapcsolatban áll az igével.
– Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a már említett angolszász dicsőítő énekek vagy a szentségimádáskor játszott dalok közelebb segítik őket Istenhez. A könnyen érthető szövegektől meghatódnak, és nekik ez így jó. A fentiek értelmében ennek tehát nincs létjogosultsága?
Fábry Kornél: – Lépjünk kicsit távolabb, s nézzük meg a világegyházat! Az evangélium terjesztésének fontos része, hogy beilleszkedjünk egy adott nép kultúrájába. Magyarországon különleges helyzetben vagyunk, mert van egy nagyon gazdag népi hagyományunk. Ha ebbe a hangzásvilágba beleszoktunk, akkor van, ami befogadható, s van, ami kevésbé. Szerintem mindig az a legfontosabb, hogy Jézusnak melyik tetszik. Nem tudom elképzelni, hogy ő azt mondja valamelyikre, hogy az én házamban ezt ne énekeljük. De az egységesség miatt nagyon fontos különbséget tenni a vallásos ének és a liturgia énekei között. Az egyik például egy dicsőítésen, a másik pedig a szentmisén használható.
Paksa Balázs: – Hozzátenném, hogy ez a legfrissebb, gitáros műfaj most árad. Ez egy élő zenei köznyelv, vagyis a világi színtéren, a rádióban is halljuk azokat az alapvető jellegzetességeket, amelyekből ez a zene is felépül. Emiatt sokan annyira világiasnak tartják, hogy semmiképpen nem engedik be a templomba – én viszont ezzel nem értek egyet. Ugyanez történt a népénekek virágzása idején is. Akkor is létezett egy szélesebb, nem olyan igényes kör a műfajban. De a népének vagy a gregorián ma már nem tekinthető élő zenei köznyelvnek, például nem fütyörészik az utcán.
Sapszon Ferenc: – Azért ez nem egy lezárt műfaj, gregorián ma is születhet.
– Van olyan hangszer, amelyik már nem fér bele, mondjuk egy dobszerkó vagy egy elektromos gitár?
Sapszon Ferenc: – Erősítőt, elektromos hangszereket nem lehet alkalmazni a templomban.
(Pontosítás: a jelenleg hatályos vatikáni liturgikus és egyházzenei dokumentumok nem tiltják az elektromos hangszerek és az elektromos erősítés használatát a katolikus templomokban – a szerk.)
Fábry Kornél: – De hát sok esetben muszáj. Egy szál gitár nem fogja betölteni a bazilikát. Vagy egy ifjúsági világtalálkozón, a pápai misén is szükséges lehet, persze azt általában szabadtéren tartják.
Sapszon Ferenc: – Más az, amikor egy természetes hangot megerősítenek, és más az, amikor egy teljesen elektronikus gitáron játszanak.
Fábry Kornél: – Elektroakusztikus gitár viszont szerintem használható. Ha például egy dallamot akkordfelbontással játszanak el, az önmagában nem hallatszana el a negyedik sorig sem.
– Az is probléma lehet, ha a zene túl hangos. Vagy ha a hívek nem ismerik az énekeket, így az előadók egyfajta gitáros koncertet adnak. Ugyanakkor egy kórus és zenekar is eljátszhat például egy Mozart-misét, amibe a hívek szintén nem tudnak bekapcsolódni, így annak is lehet koncertjellege.
Fábry Kornél: Ez a gregoriánnal is előfordul. Ha nem ismerik, akkor meg kell tanítani őket. Ha nagyon magas színvonalú egy ének, akkor az előadásmódban meg kell találni, hogyan lehet bevonni a népet.
Paksa Balázs: – Ezzel kapcsolatban két dolgot tartok fontosnak. Az egyik az alázat, ez műfajfüggetlen, vagyis nem szabad koncertet csinálni. A másik a világiasság. Nagyon változó, hogy mit érzünk nagyon világiasnak vagy nem odaillőnek. Én például a Kenyered és borod táplál engem című gitáros éneket nem szeretem hallgatni. Tudjuk, hogy a dallama a Jézus Krisztus szupersztár című angol rockoperából való, és ebben a jelenetben a tanítványok lerészegednek az utolsó vacsorán.
– Van-e igény a gitáros együttesek részéről, hogy az alázatra, a zeneiségre kicsit „rátanuljanak”? Hogyan lehet segíteni őket ebben?
Fábry Kornél: – Elindult például a Kazetta Katolikus Zenei Tábor, ahol kifejezetten liturgikus és zenei képzést kaptak a résztvevők. Ennek gyümölcseként született egy vademecum gitárosok számára. Ha ez alapján rakják össze a repertoárjukat, akkor már nem tévednek. Ezzel együtt szeretnénk felkínálni olyan miséket, amelyek teljesen szabályosak, szövegileg és zeneileg is. Ha csak tíz ilyen lesz, de mind elterjed, akkor tényleg nem nyúlhatnak mellé. Sok helyen látni olyan negatív példákat, amikor aszerint raknak be egy éneket, hogy ha szerepel benne az Isten Báránya kifejezés, akkor azt éneklik Agnus Dei helyett. Mi azt szeretnénk megmutatni, hogy mitől lesz nemcsak fiatalos, hanem hivatalos is a liturgia.
Paksa Balázs: – A készülő énekeskönyv egyik célja épp az együttesek támogatása, mivel ebbe csak olyan szerzemények kerülnek be, amelyek tényleg jók, amelyekből érdemes lesz válogatni. A szombathelyi egyházmegyében pedig elindult egy képzés Dávid sátra címmel. Bemutatja a gitáros dicsőítés lelki mélységeit, és egy külön nagyon fontos szekció foglalkozik azzal, hogyan lehet a liturgiában használni a gitáros zenét. Konkrét tematikával dolgoznak, és bőven vannak jelentkezők. Mondhatni, valami ébredés történik.
– Térjünk át az új énekeskönyvre. Hogy halad a szerkesztés folyamata, hogyan válogatják például a gitáros énekeket?
Paksa Balázs: – A mi albizottságunknak külön ambíciója, hogy megnézzük, milyen hazai szerzésű vagy adaptált gitáros miseordináriumok léteznek Magyarországon. Ezek között kell válogatnunk a szabályosság, a liturgikusság és a művészi színvonal szerint. Elképesztő helyekről kerültek elő művek. A szelekció folyamatosan tart, természetesen már van egy szűrésünk, abból lesz egy újabb, amelyet megosztunk az albizottságokkal, megbeszéljük, ki mit gondol, a végén így kialakul valami.
– Hogyan lehet megújítani és a fiatalok számára is elfogadhatóbbá tenni a népénekek tárát?
Sapszon Ferenc: – A népénekeken főleg szövegileg nagyon sok frissíteni való van. Egyszerűen nem ennek a kornak a nyelvezetében és érzésvilágában születtek. Az az érzésvilág akkor hiteles volt, az „én szerencsétlen féreg”, a „Jézusom, a te szerelmed” akkoriban természetesnek hatott. A mai fiatalokra nagyon idegenül hatnak ezek a szövegek. Viszont nehéz belenyúlni a sok évtizede vagy még régebb óta énekelt, elterjedt, közismert dalokba, szövegekbe úgy, hogy az ember ne okozzon nagy káoszt a templomban. De ezt fel kell vállalni. Mert mi nem a múltnak dolgozunk, hanem a jövőnek. Ez nagyon nehéz harc. Ugyanez van a dallamokkal is, mert azok között is léteznek gyengébbek és nagyon veretesek. Érdekes, hogy sokszor a gyengébbek a népszerűek, és a nagyon értékeseket nem énekli senki. Ilyenkor az is szempont, hogy melyik ének vált be. Egy olyat, amit mindenki énekel, bár nem olyan értékes, nem lehet kiszórni. Vagy ragaszkodni egy olyanhoz, amelyik rendkívül értékes, de senki nem énekli. Ismerjük ugye az egyházzenéről szóló korábbi pápai megnyilatkozásokat, de még nem emlegetjük azt, hogy Ferenc pápa mit mond az egyházzenéről. Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyházzenének kettős küldetése van. Egyrészt meg kell őrizni és használni kell a múlt gazdag és nagyon sokszínű örökségét. Másrészt szükséges, hogy a liturgikus énekeket beillesszük a mai zenei nyelvezetbe. Szerintem fontos, hogy ezt zenészek tegyék, mert a dalok nem lehetnek középszerűek, világiasak, banálisak vagy felszínesek. Valóban azt kell szem előtt tartanunk, hogy Jézus milyen zenét szeretne a templomban. Ezt most egyrészt megmondja az egyház, másrészről feladatunk, hogy kitapintsuk azt is, mit akar ma a Szentlélek.
Paksa Balázs: – Vannak azért összefonódások. Nem véletlen, hogy jó adventi vagy karácsonyi gitáros dalokat nagyon nehezen találtunk. Sok csapat ugyanis előveszi az idevaló népénekeket, valami akkordot buherál rájuk, és lekíséri gitárral, beatzenésen – ennek a színvonaláról nyilvánvalóan lehet vitatkozni. Számomra ez azt jelenti, hogy lehet együttműködni, kapcsolódási pontokat keresni a két műfaj között. Másrészről a gyakorlat mégiscsak azt mutatja, hogy fontos azt figyelembe venni, ami bevált, és emeli a lelket. Ezt tekintve egy jó adventi, karácsonyi népének működik.
Sapszon Ferenc: – Mint ahogy fordítva is: van olyan népénekké átalakult, eredetileg gitáros dal, amit orgonával kísérnek és énekelnek.
– 2020-ban kikerül a padokra az új énekeskönyv. Mi lesz utána? A kántor eldönti, alkalmazza-e, vagy csak azért is azt énekli, amit már húsz éve?
Paksa Balázs: – Ez mindig felmerül, akkor is téma volt, amikor a Szent vagy, Uram!-ot vagy az Éneklő egyház-at bevezették. Mindig lesznek, akik nem szeretik.
Sapszon Ferenc: – Az egyéb kiadványok sem szűnnek meg. Viszont ha a püspöki kar jóváhagyja ezt a könyvet, és ajánlja az elterjesztését, akkor elindulhat egy missziós munka. Meg kell mutatni a kántoroknak, hogy ez miért van így, mi ebben a szép, hogyan lehet a néppel énekeltetni. Egyébként a kiadvány nagy része nem vadonatúj ének lesz, nem akarjuk lecserélni az eddigieket.
Paksa Balázs: – Az egyházban továbbra is a gregorián marad az első, és utána rangsorban a további műfajok következnek a gyűjteményben: a népének, a többszólamú ének, és lesz gitáros is – azt gondolom, ez egy fűszer lesz az énekeskönyvben. Ha pedig a hívők meglátják, hogy ezt is lehet, akkor megnyugszanak, mert rájönnek, hogy itt van átjárás, mert a püspöki kar azt mondta, hogy ezt használhatják.
– Október 14-én mutatták be Sapszon Ferenc Missa Hungarorum című miséjét. Mi volt a fő szempontja a megkomponálásakor?
Sapszon Ferenc: – Az, hogy akár gyerekek is énekeljék, legyen nagyon egyszerű, de zeneileg magas színvonalú. Nem akar mást, mint elimádkozni a liturgikus szöveget, egy magyar ember ajkán, a magyar nép ajkán. Azért is szerepel a „Hungarorum” a címében. A pentaton világban mozog, és végtelenül egyszerű, orgonakíséretes népmise. Néhány tétele már évekkel ezelőtt kész volt, akkor még Missa simplex néven, de nem volt hozzá Gloria. Mostanra az is elkészült, és azt a címet adtam neki, hogy Magyarok miséje.
Déri Ágota
Fotó: Zsámboki Anna
(Megjelent: A Szív, 2018. november)