Arvo Pärt: Válogatott beszélgetések és írások
Arvo Pärt korunk talán legelismertebb zeneszerzője: darabjaiért milliók rajonganak, születésnapján felköszöntik a világ koncerttermeiben, életművét egy róla elnevezett intézet gondozza, filmzenei kötődései révén pedig még a kortárs popkultúrába is bekerült. Komoly hiányosságot pótol hát a komolyzenei szakma, amikor végre magyar nyelven jelentet meg válogatást az észt zeneszerző írásaiból, beszélgetéseiből. De kicsoda ez a szikár, hosszú szakállú, szelíd mosolyú ember?
Először is jellegzetesen közép-európai sorsú: 1935-ben született Észtországban, átélte a náci és a szovjet megszállást, majd a hazájára nehezedő kommunista diktatúrát. Feleségével és két gyermekével 1980-ban Bécsbe, majd Berlinbe emigrált, hogy átütő sikert végül Nyugaton érjen el. Műveit kezdetben szkeptikusan fogadják: a pályakezdet szeriális kompozícióit hallva felszalad a szovjet elvtársak szemöldöke, s mire a stílus a pályatársak között is meghonosodik, Pärt már új utakat keres – kétségbeesésében, hiszen elégtelennek érzi a tizenkéthangú atonalitás kereteit. Megtérésével párhuzamosan új forrásra talál: az európai zene kezdeteinél csobogó gregoriánra és a korai polifón többszólamúságra. Új komponálási módszere, a tintinnabuli-technika alapján készült művei eleinte meghökkentik hallgatóságát: nem ismer a zenetörténet ennél radikálisabb alkotói fordulatot. Egyházi témákhoz való vonzódása végképp megpecsételi sorsát a Szovjetunióban, emigrációja után pedig a nyugati kortárs zene-szcéna tekint rá gyanakodva szokatlanul áttetsző (s így „túlságosan közérthető”) zenéje miatt.
Pärt esetében fokozottan igaz a mondás, miszerint az alkotó helyett művei beszélnek, épp ezért különleges élmény olvasni a zeneszerző ritkás megszólalásait egybegyűjtő kötetet. Lapjain egy végletekig tudatos, világosan, ugyanakkor árnyaltan gondolkodó művész portréja rajzolódik ki, aki tétován formálja meg mondandóját, s tán maga sem tudja, milyen félelmetesen pontosan fogalmaz zenéről, hitről, transzcendenciáról. Az életpálya különböző korszakaiban készült interjúk közül terjedelme és mélysége okán is kiemelkedik Enzo Restagno beszélgetése a zeneszerzővel, aki a szokásos közhelyeken túllépve mer együttgondolkodni interjúalanyával. A csaknem a teljes életművet felölelő beszélgetés során Pärt őszintén vall saját alkotói szándékairól, válságról és megújulásról, továbbá műveinek korábbi és mai fogadtatásáról egyaránt. A gondos szerkesztésű kötetet az egyik fordító, Fülöp József részletes kísérőtanulmánya teszi még informatívabbá.
„Tintinnabuli – amikor válaszokat keresek az életemben, a zenémben, a munkámban, sétálok egyet ezen a vidéken. Nehéz időkben pontosan érzem, hogy mindannak, ami külsődleges, nincs jelentősége. A dolgok sokfélesége csak megzavar, nekem az Egyet kell keresnem. Mi ez az Egy, és hogyan találok el hozzá? A tökéletességnek sokféle formája létezik: mindaz, ami lényegtelen, alásüllyed. Valami ilyesmi a tintinnabuli is. Ott egyedül vagyok a némasággal.” Küldetéses művésznek lenni végzetesen korszerűtlen, tartja a különféle divatok által rángatott kortárs közvélemény. Arvo Pärt sikere mégis töretlen, titka pedig magyarázhatatlanul egyszerű: élete és életműve áttetszően tiszta, s önmaga helyett nálánál nagyobbra, Krisztusra mutat.
Arvo Pärt: Válogatott beszélgetések és írások, szerkesztette: Fülöp József, Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2019
Paksa Balázs
(Megjelent: A Szív, 2019. december – 2020. január)