Dés, Balázs, Voces4: Contemporary Gregorian
Nem tudjuk elképzelni, milyen lehetett a kor, amelyben a gregorián élő zenei köznyelvként működött. A valószínűleg örökre megismételhetetlen csodát, de még annak illúzióját sem akarja reprodukálni Dés László, a Balázs Elemér Quartet és a Voces4 Ensemble közös vállalkozása, a 2005-ben megjelent Contemporary Gregorian, mert alkotói tisztában voltak azzal, hogy ez lehetetlen. Sokkal nagyobb ambícióik voltak: Európa zenei anyanyelvét egy ma élő zenek köznyelv, a jazz sajátosságaival szerették volna ötvözni.
Bátor célkitűzés, az már biztos – csaknem abszurd. Hallgatva a mintegy nyolc évvel ezelőtt elkészült albumot azonban eloszlik minden kétségünk. Ehhez persze komolyabb elmélyülés szükséges, mert az anyag nem adja könnyen magát, s a vele való első ismerkedésünk – ha nem vagyunk türelmesek – könnyen válhat az utolsóvá. S valóban: eleinte nem hallunk többet, mint éteri gregorián énekek és céltalannak tűnő improvizációk laza szerkezetű váltakozását. S fülünk nem is csal meg minket: felesleges várni kimunkált, zárt struktúrát, mind műfaji, mind formai szempontból. Egységes, minden részletükben kicsiszolt kompozíciókat máshol kell keresnünk: mind a jazz, mind a gregorián – ha élő zenei köznyelvként tekintünk rá – szigorú szabályok által meghatározott, szervesen fejlődő alapmotívumok meglehetősen szabad variálásából áll, melyben nagy szerepe van a rögtönzésnek, az adott pillanat varázsában megszülető zene erejének. A gregoriánt persze ma már nehezünkre esik élő zenei köznyelvként hallgatni, leginkább azért, mert már nincs meg az a közeg, amin belül mindenki – a köz embere, a magaskultúra képviselői és az alacsonyabb társadalmi rétegek egyaránt – ismerősként üdvözölné zenei fordulatait. Nem így a jazz: noha nem ömlik a rádiókból nap mint nap (az egy másik műfaj: a belőle kialakult rock és annak további szétágazásai), alapmozzanatai nagyon is ismerősek a mai ember számára. Az album hét szerzeménye így egészen különös megvilágításba kerül: mintha a gregorián fenségessé merevült szobrának a jazz által történő szüntelen megmozdítási kísérletei zajlanának szemünk előtt. Merthogy igenis van kapcsolat az inspirációt adó gregorián tételek és a hozzájuk zenei kommentárként fűzött jazz-betétek között: utóbbiak hol modális hangnemükben (Te laudamus Domine), hol melizmatikus megformálásukban (Tecum principium), hol konkrét tematikus összefüggésekben (O Virgo splendens) viszik tovább az előbbiek zenéjét. Emellett számtalan apró ötlet színesíti az albumot, s egyúttal erősíti a kapcsot a két, egymástól sok évszázadnyi távolságban viruló műfaj között: egy kissé módosított, csonka blues-kör az Úr örömteli dicséretét kifejező vízkereszti alleluják közé ékelve (Vidimus stellam); a lírai zongora-bevezetőtől egészen a szaxofonos kiteljesedésig, majd a lecsupaszító dobszólón túl a két műfaj egybesimulásáig jutó Lamentatio prima érzelmi íve; Thomas Stoltzer Ave maris stella motettájának pergő bebop-tempóval való összekapcsolása; vagy Lassus Carmina chromatico-jának bravúros továbbgondolása.
Nem csupán a kottapapír mellett, az előadók között is lobbant a szikra: hallhatóan mindannyian komolyan vették a feladatot, ám két alkotót külön is érdemes kiemelnünk. A Mizsei Zoltán vezette Voces4 Ensemble ámulatra méltó hajlékonysággal formálja meg a kiválasztott gregorián tételeket, félelmetes stílusbiztonsággal kitekintve a reneszánsz (Festa és Stoltzer darabja), sőt, a barokk felé (Lassus Carmina chromatico-ja szinte már ezt előlegezi). A jazzisták közül pedig talán Dés László az, aki szaxofonjával a legérzékenyebben rezonál az ősi dallamokra, sok-sok apró motívumot átvéve, tovább variálva.
A zenei meglepetésekben bővelkedő album egyik csúcspontja, amikor a Lamentatio prima már említett nagyívű utazásának végén szó szerint és szimbolikusan is egyesül a két zenei világ. Ritka pillanat: egy élő zenei köznyelv napvilágra hívja a holtat, hogy egymás kincseiből kölcsönösen gazdagodhassanak. A Contemporary Gregorian hallatlanul izgalmas kísérletként bizonyítja, hogy rég elavultnak hitt zenei köznyelvek felélesztése nem feltétlenül és kizárólag szolgai reprodukcióval, hanem jelenbe ágyazó zenei inkulturációval is lehetséges.
(Dés László, Balázs Elemér Quartet, Voces4 Ensemble: Contemporary Gregorian, 54 perc, Sony–BMG, 2005)