Fodor Tamás, Bayer Róbert: Eljöttünk Hozzád
Legkésőbb advent elején szinte minden hazai gitáros énekkar elkezd felkészülni az esedékes pásztorjátékra, hiszen a szenteste délutánján, többnyire a templomban tartott karácsonyi műsor bizony zenei kíséretet kíván. Az epizodikus evangéliumi történet illusztrálásához leginkább egy sokféle forrásból összeválogatott dalcsokor a legkézenfekvőbb, ám egyre több helyen hangzik fel összekomponált, esetleg teljes egészében saját szerzésű karácsonyi misztériumjáték. Ebből az egyre növekvő – itt-ott hanghordozón is megjelenő – kínálatból emelkedik ki Fodor Tamás és Bayer Róbert Eljöttünk Hozzád című, 1998-ban megjelent karácsonyi dalciklusa, több tekintetben is.
Első pozitívuma Fodorék misztériumjátékának, hogy szakít a műfajra még mindig jellemző beatzenei megoldásokkal, és bátor húzással a blues, a soul és a funky világába kalauzolja a hallgatót. Senki se számítson azonban könnyed szórakoztató muzsikára, hiszen az Eljöttünk Hozzád részleteiben is kidolgozott, komoly invencióról árulkodó munka: minden hangnak, dallamfordulatnak és hangszerelési megoldásnak megvan a maga zenei értelme, segítve egy rendkívül izgalmas összkép kialakulását. A szerzők kitűnően hangszerelnek, s ezt már a bevezető tételben megmutatják: a zongora viszi a prímet alapdallamaival, a gitár és a dob ügyesen színesít, a kórus és a szóló váltakozása pedig többlet-értelmet ad a dalnak. Milyen messze van ez a sokszor szűk zenei világot közvetítő beatmuzsikától! S a ragyogó ötletek végig kitartanak, átélhetővé varázsolva Krisztus születésének történetét.
Az azonosulást segíti elő az Eljöttünk Hozzád másik fontos erénye is: az, hogy – nem feledve a Megváltó születésének bontakozó örömhírét – szereplőinek személyes drámájára koncentrál. Mária meglepettségből hálaadásba forduló éneke (Angyali üdvözlet, Magnificat), József fel-fellángoló dühvel váltakozó lemondó szomorúsága (József), majd a betlehemiek elutasítása (Szálláskeresés) mind-mind pompásan megkomponált csúcspontok a műben, illusztrálva, mennyire megemeli egy darab értékét, ha zenéje szöveg nélkül, önmagában is mesél. Nem mintha a szöveg csupán másodlagos lenne az Eljöttünk Hozzádban: A Lukács evangéliuma által elbeszélt születéstörténetet szerencsés választással nem szedi versbe, inkább a prózában elhangzó részleteket követően az azokra reagáló szereplők, illetve – egyfajta kommentáló kórusként – a történetet jelenidőben hallgató ember gondolatait ábrázolja. S ez az egész dalcikluson következetesen végigvonuló szemlélet az, ami által a távolinak tűnő történet félelmetesen közel érkezik a hallgatóhoz.
Felejtsük el a fenyőillatot, a giccses slágereket, a karácsonyi ajándék-őrületet, sőt, a sajnos egyre jobban terjedő „kisjézus-hit” gügyögő gyerekességét: az Eljöttünk Hozzád megszólít, kérdez, felelősségre von, s mindenekelőtt elgondolkoztat. Mi hogyan cselekednénk Mária vagy József helyében? Elküldenénk-e a nálunk szállást kereső, elcsigázott szent családot? Miképp fogadnánk ma a Megváltót? Egyáltalán: fölismernénk-e hétköznapi sürgés-forgásunkban? Nincs ennél tökéletesebb adventi-karácsonyi lelkigyakorlat.
(Fodor Tamás – Bayer Róbert: Eljöttünk Hozzád, szerzői kiadás, 43 perc, 1998)