Rőmer Károly: A láthatáron túl
Műfajunk nagy, közös adóssága, hogy Rőmer Károlynak még mindig nem jelent meg igazi szerzői lemeze. Az ezredforduló környékén felbukkant ugyan a boltok polcain egy Ünneplek, éneklek elnevezésű album szerzőnk nevével, ám az inkább egyfajta karizmatikus dal-válogatásnak tekinthető, két Rőmer-szerzeménnyel. S ott van még az 1994-ben megjelent Megtört kenyér, kitöltött bor című kazetta, mely nagyívű koncepciója és lelkigyakorlattal felérő hatása ellenére méltatlanul elsikkadt. Habár az idén kiadott A láthatáron túl koncertfelvételen nem kizárólag Rőmer-dalok sorakoznak, mégis sokat enyhít ínségünkön, hiszen bevezet zenészünk különleges világába.
A stúdiófelvétel költségeinek folyamatos növekedése és a lemezipar drasztikus átalakulásának idején ideális megoldás egy alaposan előkészített, jól sikerült élő felvétellel demonstrálni az együttes képességeit, Rőmer Károlyhoz pedig – aki 2012-ben megújította zenekarát – különösen passzol ez a lemezkészítési mód: impulzív előadásmódja, érzékeny zongorajátékkal párosulva jobban érvényesül az elkapott pillanat rögzítésekor, mint százszor újravett és egymásra kevert sávokon. Igen, a tavalyi HungaRio keretében megrendezett Ladik Fesztivál keretei között elhangzott koncert felvételén ott a varázslat, mely a magyarázható tényezőkön túl magán viseli a Szentlélek érintését is. 
Vegyük sorra: Rőmer Károly – elszakadva a műfaj alapvető gitárközpontúságától – elsősorban zongoristaként szerzi és szólaltatja meg dalait, mely egyéni zenei szövetet alkot, és utánozhatatlan lüktetést kölcsönöz szerzeményeinek. Zongorajátéka a klasszikus képzettség és a szokásos beatzenekar-billentyűsi stílus keretein belül a sanzon mélabúját és a musical érzelmességét is megidézi, sőt, egy dalban (Fogynak a holnapok) mintha Presser Gábor szólómunkássága is megszólalna. Gitár is felzeng ugyan a koncerten, de elsősorban támogatói szerepben, a hangszerelést erősítve – ahogy a basszusgitár, a dob és a vokál is elsősorban színesít, egy okosan végiggondolt hangszerelés külön-külön is önálló, mégis egybesimuló elemeként. Korongunk igazi különlegessége azonban két további hangszer hangsúlyos jelenléte: oboa és szólóhegedű fogócskázik ugyanis egymással szinte az összes dalban, valószínűleg előre megírt részek és improvizációk átgondolt váltogatásával. Márton Margita (hegedű) és Sávay László (oboa) virtuóz, könnyed, ám tolakodás nélküli játéka mindenképp egyedülállóvá teszi a lemezt, hiszen ilyesmit az oratorikus próbálkozásoktól eltekintve még nem hallottunk a műfajban, de még a szélesebb, világi rockzenében is alig.
Az album legnagyobb értékét az iméntiek mellett mégis maguk a dalok adják, melyek végre a szerzőkhöz méltó körülmények között szólalnak meg: Rőmer számai közül a Szállj le ránk, Lélek! élményszerű kamarazenei hangszerelésben zendül fel, a Csak a csendet jazzes zongoraszóló színesíti, a csendesen merengő, majd szépen kinyíló Lelkemben vágylak és az érzelmes fogalmazású, sok apró zenei fordulatból összeálló A láthatáron túl pedig egyaránt szerzőnk kivételes zenei invencióját illusztrálja. Márton Gábor szerzeményei (Gazdagon megáldlak, Hát nem tudod, és nem hallottad…, Anyád méhétől) és a további dalok egységes, kerek koncertrepertoárrá simulnak össze, melynek 50 percét tiszta és pontos, ugyanakkor szabadon lélegző felvétel által élvezhetjük – utóbbi Csaba Pál Botond basszusgitáros-hangmérnök munkáját dicséri.
A láthatáron túl annyi félrehallott, csonkán megszólaló és rosszul megtanult dal után sok szempontból igazságot szolgáltat Rőmer Károlynak: egy valódi szerzői lemezre ugyan még várnunk kell, ám ez a korong ígéretes betekintést ad a karizmatikus ihletettségű, lélek-nyitogató Rőmer-életműbe.
(A láthatáron túl – A Rőmer együttes koncertje, 50 perc, szerzői kiadás, 2014)