imperfectum: Értem áldozta Ő az életét
Az imperfectum együttes, noha nagyjából másfél évtizedes története során többféle felállást és stílusváltást is megért, nemrég visszatért oda, amiben mindig a legerősebb volt: élő felvételt adott ki egy közelmúltbeli zenei áhítatáról. Aki ismeri a zenekar kezdeti próbálkozásait, az tudja, hogy még a stúdiólemezek előtt hasonló felfogásban született amatőrfelvételek terjedtek az imperfectum imaóráiról. Habár az énekhang néhol elcsuklott, a gitár elhangolódott, a hangszerek itt-ott tévesztettek, igazi Lélek-érintette zenét hallhattunk. Ugyanez kiérezhető a tavalyi nagyszerdai zenei áhítaton készített felvételből, melynek a zenekar az Értem áldozta Ő az életét címet adta.
Az első, ami a kiválóan összeválogatott dalcsokrot hallgatva eszünkbe jut, az eszköztelen visszafogottság. Az együttes hitvallásához méltóan a dalok valójában a csöndet szólítgatják, megrezegtetve a hallgató legmélyebb lélek-regisztereit. A hangszerelés ennek megfelelően kiegyensúlyozott, minden eljátszott hangnak és szünetnek jelentősége van, s egy célt szolgál: a befogadót közelebb vinni az imához. S ehhez néhol különleges eszközhöz folyamodik az imperfectum: egy kedves szerzőtárs népi ihletésű énekét veszi elő (Pipó József: Én jó Uram, Isten), s nem fél újrafogalmazni saját énekeit sem. Ennek legszebb példája a Dallam a csendben és a Szívemből áldalak összeforrasztása: az egyszerűségében kifejező gitár-zongora bevezető után óvatosan kibontott két dal olyan természetességgel kapcsolódik egymásba, mintha együtt születtek és mindig is összetartoztak volna.
S e felvételt hallgatva megállapíthatjuk, szó sincs már a kezdeti idők zenei kiforratlanságáról: minden pontosan, szépen megszólal, nincs egy rosszul fogott akkord, félreütött hang, sőt, a szintiszőnyegekkel és egy kevés ütősökkel itt-ott óvatosan megtámogatott végeredmény a valódi együttmuzsikálás örömét kínálja. Ennyit számít tizenöt évnyi érés, letisztulás. A dramaturgiailag is okosan felépített műsor derekán óvatosan irányt vált a hangvétel, és egyre több lesz a finom visszafogottsággal örülő ének: a nagyböjti megrendültségbe mind több istendicséret szüremkedik. Az imperfectum pedig sikeresen integrálja imaórájába újabb keletkezésű, tempósabb dalait is: a Nézz reánk, a Szívem csak érte dobban rég vagy az Imádlak szépen simul a dalcsokorba. Emellett a csapat régi nagy slágerei is felhangzanak: Egyszerű szavak, Égi kenyér, Ő az Isten Báránya, Végtelen Szeretet. A lezárás pedig különösen emlékezetes A döntés és a Csak csendesen egyenként is súlyos mondanivalójú soraival, katartikus erejű dallamaival.
E két dal egymás mellé helyezése amúgy is szimbolikus: előbbi az imperfectum bevallott kezdőpontján, egy komoly lelki élmény nyomán született, utóbbi mögött pedig tíz évnyi zenekari és imatapasztalat áll. Zenei megformálásukban nem is különbözhetnének jobban egymástól, mégis szelíd egyértelműséggel ragyognak egymás közelében. Ez bizonyítja leginkább: bármennyit is változott az imperfectum az idők során, valami lényegeset mindvégig sikerült megőrizni – az Istenre figyelő alázatosságot. Nincs ennél fontosabb egy Isten dicsőségére szolgáló zenekarban.
(imperfectum: Értem áldozta Ő az életét – Élő felvétel, 68 perc, Szerzői kiadás, 2015)