Gryllus: Tíz példázat
„Jézust fölösleges ábrázolni ott, ahol ámuló és megindult arcok vannak.” Ezért nem látjuk az Urat színről színre Borsos Miklós tusrajzán. Csak a Jézus tanítását hallani akaró emberek néhány vonással teremtett alakját. A képzőművész – iménti mondata szellemében – Krisztus szemszögéből rajzolta meg a hegyi beszéd érkező hallgatóságát azon a képen, amely most Gryllus Dániel új bibliai lemezének borítóján találta meg méltó helyét.
Nézzük, nézhetjük a könnyed, időtlen kéznyomot, a hegy tetejére zarándokló nőt, férfit, pásztort, módos embert, a babáját karjában tartó anyát vagy a lándzsáját égnek szegező katonát, kevesükben is valamennyiünket, míg közben egymást követik a Tíz példázat dalai. Újabb darabja e lemez a szentírási ihletésű dalok sorozatának, amelyben korábban Pál apostol levelei, a hegyi beszéd tanításai és két részben zsoltárok keltek életre, mindannyiszor Sumonyi Zoltán verses átiratait öltöztetve zenébe.
A rendszerváltozás idején kezdődtek Gryllus Dániel „Kalákán túli”, hol egyedül, hol másokkal énekelt „igehirdetései”. Korábban az efféle „klerikális” témára nem is volt vevő a hivatalos kultúrpolitika. Még első „világnézeti” szólólemeze, Weöres Sándor A teljesség felé című, filozofikus prózájára írott ciklusa is csak a nyolcvanas évek végén jelenhetett meg, a költő hetvenötödik születésnapjára.
A Pál apostol-dalok azóta, negyedszázad múltán ugyanolyan elevenek, újra meg újra felbukkannak koncerteken is, ráadásul „újratöltve”, illetve -hangszerelve, mert immár beszállt a műsorba például Ferenczi György és vele az egész Rackajam vagy Szirtes Edina Mókus.
Minden adott, hogy hasonló népszerűségben legyen része Jézus most megénekelt példázatainak is. Kilenc példabeszédét – köztük a tékozló fiú, az irgalmas szamaritánus, a talentumok vagy épp a dúsgazdag ember és a szegény Lázár történetét – halljuk újra, illetve a „vak vezet világtalant” tanítói képe is kapott egy önálló dalt.
A Gryllus Dániel zenéit szeretők számára meghitten-otthonosan csengő dallamvilágba új színeket hoznak a meghívott előadók. Elsősorban az énekes-gitáros Smidéliusz Gábor, aki amellett, hogy a Deák téri evangélikus templom lelkésze, csaknem egy évtizede játszik a Korál-sziget együttesben, mely egyházuk énekeit igyekszik napjaink hangzásvilágához közelíteni. (Korábban lelkésztársaival hosszú éveken át a Promise nevű formációban csaptak az evangéliumi húrok közé.) Csapatukból Huszák Zsolt gitáros csatlakozott még a hosszú ideje tervezett lemezt létrehozókhoz. Rajtuk kívül Becze Gábor (bőgő), illetve a kétfős Louisiana Double, Apáti Ádám és Pintér Zsolt (amúgy Rackajam-tagok) vesznek részt a közös zenélésben.
Sumonyi versei lazább vagy épp katonásabb rendbe szedik a jól ismert vagy olykor csak vendégül a bibliai közegbe hívott szavakat. Van, amelynek végén kimondatik a tanulság, mint az eredetiben is, van azonban, ahol ez elmarad – például a farizeus és a vámos csak imádkozik a maga módján, de rajtunk áll, melyikhez húz a szívünk. Erősebb és szerencsésebb megoldás is ez, mint a magvetőről szóló vers kissé inkvizítorosan kategorikus magyarázata, amikor is a madár csipegette, illetve a köves útra esett magokhoz hasonló emberekről azt mondja a dalszöveg: „esélyük sincs, hogy a Mennyben / találkozzunk”; „és az ítéletnapon / nekik sem lesz irgalom”. Valljuk meg, itt sajnos zökken egyet az örömhír, jóllehet Jézusnak is voltak kemény mondatai, amelyek persze kiragadva könnyen félreértelmezhetők.
Ezt az egyetlen borús árnyékot leszámítva a költő hűséggel játszik a bibliai igékkel, s az inkább meditatív hangulatú – két esetben azért meglóduló ütemű – énekek segítenek, hogy elidőzzünk a „mesteri elbeszéléseknél”. Mert ez a hivatásuk, akár a miénk, ahogy a tallérokról szóló, utolsó dal végszava is a lelkünkre köti:
„Igéimet forgassátok, / Mit örökül hagyok rátok: / Új lelkeket gyűjtsetek, hogy / Örüljön a ti Atyátok!”
(Gryllus Dániel – Sumonyi Zoltán: Tíz példázat, Gryllus Kiadó, 38 perc, 2017)
Szigeti László
(Megjelent: A Szív, 2017. október)