imperfectum: egyszerű szavak
„Ha tudnád, ha csak megsejtenéd, / hogy a felszín alatt mi rejtezik! / Van egy másik világ, létezik – / és egyre csendesebben int feléd.” Az idézett néhány sor egy karthauzi szerzetessé lett fiatal verséből való, s egy 2005-ben, egyszerű szavak címmel megjelent stúdiólemezen hangzik fel az imperfectum együttes előadásában. imperfectum: igen, így, kisbetűvel. A zenekar születését e fiatalember döntésének köszönheti, s célkitűzése, hogy dalaival – paradox módon – minél több csendet teremtsen hallgatóságában, egyúttal figyelmeztetve arra, hogy Isten jelenlétében az ember rádöbben végletes törékenységére és tökéletlenségére.
A Gyerekmaroson és meditatív alkalmakon már többször zenélő együttes első stúdióalbumát kézbe véve valóban az egyszerűség tűnik fel először. A visszafogott, ám ízléses külsőhöz hasonló maga a zene is. Egy gitár szól (néha kettő) vagy zongora és az ének dallama, csupán néhány dalnál kapcsolódik be a játékba fuvola, hegedű, basszusgitár, gordonka vagy éppen többszólamú ének. Elsőre unalmasnak, mi több, egyenesen közhelyesnek találhatnánk mindezt, ám az album a kitartásunkban bízik: abban, hogy nem hagyjuk magunkat, és újra meghallgatjuk. Virtuóz futamok, zenei ötletek sziporkázása, költőien szárnyaló verssorok – azt hiszem, rossz helyen és rossz időben kérném számon őket. A 16+2 dal mellé ugyanakkor igényes kinézetű multimédiás mellékletet is kapunk a dalok szövegeivel, történetével, valamint sok-sok képpel és még néhány meglepetéssel.
Vannak olyan művészeti alkotások, amelyek nem befejeznek, hanem elindítanak és kinyitnak minket: mind-mind megannyi ugródeszkaként. Egyszerűség és kiindulóponti beállítottság – így működnek a népdalok, a taizéi énekek, a gregorián, és így működnek az imperfectum együttes dalai is. Ha van hozzájuk türelmünk és hagynánk őket, bennünk is hatni kezdenének. Egyre csendesebben.
(imperfectum: egyszerű szavak, 65 perc, Szerzői kiadás, 2005)
Paksa Balázs
Megjelent: Ünnepi Harangszó, 2005. május-június