Folk Iván: Sea Of Glass
„Különleges köszönet a Teremtőnek, amiért a zene nyelvét adta nekünk.”
A fiatalok körében kedvelt keresztény könnyűzene népszerű képviselői – néhány elenyésző kivételtől eltekintve – szinte kizárólag a gitárakkordokra épülő beat-, olykor dallamos rockzene sematikus, már-már unalmas világában mozognak. Funkciójukat pompásan betöltik, jóízűen énekeljük őket, de művészileg nem tudnak többet adni. Ehhez képest alapos meglepetésben van részünk, ha feltesszük a nem túl közismert Folk Iván egy nemrégiben, 2002-ben megjelent lemezét, a Sea of Glass (Üvegtenger) című albumot.
A szokatlan hangképződmények nyomán megrökönyödöttségünk csak növekszik, majd – nagyjából a harmadik-negyedik számnál – csodálkozásba, végül elismerésbe csap át. A korongon hallható alig 50 percnyi zene ugyanis felfogásában alapvetően különbözik mindattól, amit eddig megszokhattunk. Mégis, mit hallunk? Kitekertnek tűnő dallamok, merész harmóniamenetek – jazzt? Hoppá, egy fergeteges hegedűszóló – világzenét? Fifikás ritmizálások, ötletes váltások – progresszív rockot? Monoton ismétlődések, osztinátós felépítés – kortárs repetitív zenét? Igen, mindegyik említett stílus sajátosságaiból magába olvaszt egy csipetnyit, mégis öntörvényű ez a zenei világ. Egy szuverén, a zenéről eredeti módon gondolkodó elme lenyűgöző terméke. 
A tételek legnagyobbrészt instrumentálisak, csupán az utolsó darabban hallunk néhány strófát, ráadásul angol nyelven. Ám nem is hiányzik a szó, beszélnek helyette a hangszerek, mégpedig varázslatosan. A stíluskavalkád mégsem teszi eklektikussá a zenét, az átgondoltság és az igényesség egységbe forraszt minden hangot. Az eredmény: egy igazi élményt adó egységes mű, mely az örök Üzenetet a kor zenei eszközeinek segítségével juttatja el hozzánk. Az összes dal szerzője Folk Iván, aki maga szólaltatja meg a legtöbb hangszert is – a felvételeken többek között gitár-, marimba-, billentyű-, valamint hegedűjátékát is megcsodálhatjuk. A hiányzó instrumentumokhoz pedig biztos tudású és ízlésesen muzsikáló társakat gyűjtött maga köré. A tartalomra tehát a megformálás teszi fel a koronát: az előadásmód egyszerre félelmetesen precíz és játékosan könnyed. Bizony, örömzenélés ez, felsőfokon. A minden tekintetben világszínvonalú albumot a csapat saját stúdiójában vette fel, ahol a szerző egyébként fiatal, kezdő keresztény zenekarok számára biztosít lemezkészítési lehetőséget.
E briliáns korong pompásan rávilágít a CD belső borítójában található, mottóként már idézett mondat igazára. Igen, köszönet a Teremtőnek a zene nyelvéért. Mi pedig köszönetet mondhatunk azért is, hogy ugyan kis számban, de születnek ilyen magas szintű vállalkozások, melyek fényesen bizonyítják: az Isten-dicséret és a művészi igényesség nemhogy nem zárja ki, hanem éppen erősíti egymást lelkünk ismeretlen tájainak bebarangolásában.
(Folk Iván: Sea Of Glass, 50 perc, MORA Bt., 2002)
Paksa Balázs
Megjelent: Teofil, 2007. nyár