Király Péter: Idegen földön
Paradox, de így van: hitünk alapigazságait – még ha a katekizmusban világosan meg is fogalmazzuk – csupán titkokként tudjuk igazán átélni. Emberi töredékességünk jele ez, mely alázatra tanít, és szüntelen újragondolásra késztet. A kereszténységünk legnagyobb misztériumait megéneklő mai zeneművek többsége azonban a biztosnak tűnő hit hamis pozíciójából prédikál. Ideje van hát a radikális kérdezésnek, melyhez kitűnő segítség Király Péter Idegen földön című oratóriuma.
Az eredetileg 1996-ban, sokkoló illúzióvesztések nyomán született dalciklus mondanivalója ma is metszően időszerű, így 2008 végén új köntösben adta ki a szombathelyi szerző köré alakult Karmel együttes. A darab szakít a szokásos, felszínesen derűs hangvétellel, s azonnal a kétségek mélyébe ránt. Forrón aktuális dilemmáinkat egyetemessé tágítja, és a kereszténység egész üdvtörténetére felfeszítve, nagy erejű szimbólumokban meséli. E horizonton felemeltetik Mózes rézkígyója, megidéződnek Jeremiás kínzó siralmai, a babiloni fogság kilátástalansága és a Jelenések könyvének apokaliptikus képei. S végül, mindezeken keresztül: a kereszt botránya. Tagadásunk jele, a gonosz győzelme, az abszolút mélypont, amit Isten szeretete mégis üdvösségünkre fordít. Erre való rádöbbenésünk a fordulat, reménykedni kezdünk, hogy aztán a Feltámadás és a Pünkösd csodájával megerősödve új hittel valljuk Krisztust.
Az Idegen földön zenéje alázatos pillérként tartja meg a mázsás súlyú mondanivalót, emellett kerek, ihletett dallamokkal ad a szövegeknek új mélységeket. Az újrafogalmazás határozottan jót tett a darabnak, egészen érzékletes a kezdő Apokrif méltóságteljes örvénylése, a Miben hiszel? fenyegetően sötét, már-már metálos keménysége, Az út végén rezignált jazzes bevezetője, valamint az Agnus Dei megrendítő, izzó egyszerűsége és elsöprő öröme. A hangszerelési ötletek kiemelkedően színvonalasak, s a megvalósításba is csupán néhány helyen csúszott egy-egy műanyag-ízű hangzás.
Mitévők legyünk, ha legőszintébb meggyőződésünk gúny és megvetés tárgya? Hova forduljunk segítségért, ha az Úrért való munkálkodásunk közben magunk is lelki sivatagban bolyongunk? Azt hisszük, mások vigasztalása helyett mi is vigasztalásra szorulunk? A helyzet nem új: a megváltás ténye és a világ állapota között kiáltó ellentmondás feszül. El tudjuk viselni? Teszünk ellene? A darab egyetlen pontra mutat: a keresztre. Ha magunk is felnézünk rá, már meg is kezdődik lelki zarándok-utunk – idegenből hazafelé.
(Király Péter, Varga Dénes: Idegen földön, 65 perc, Szerzői kiadás, 2008)
Paksa Balázs
Megjelent: Teofil, 2009. április