Torma Ferenc: Pusztába kiáltok
Keserű az előfutárok sorsa: az emberiség történetének nagy újításait leíró lexikonokban csupán rövid lábjegyzetként emlékeznek meg róluk. Van azonban egy, akiről maga Jézus mondta: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála (Mt 11,11a). Őróla muzsikál Torma Ferenc idén megjelent első szólólemeze.
Kulturális szempontból is különleges korong a Pusztába kiáltok nevet viselő album, hiszen mindezidáig kevés példát találunk arra a zenetörténetben, hogy egy szerző külön művet szenteljen annak, aki megelőzte és előkészítette a Megváltó útját. Az After Crying zenekar gitárosának Keresztelő Szent Jánosról szóló lemeze azonban minden várakozást megért. Torma anyacsapatában is a fő zeneszerzők közé tartozik, s itt is – mint cseppben a tengert – megmutatja, mitől olyan izgalmas és változatos az After Crying zenei palettája. Az alig több, mint háromnegyed órás muzsika tulajdonképpen modern szvitként, néhány zenei utalással lazán összefűzve villantja fel Keresztelő János életének különböző szakaszait a hivatásra ébredéstől egészen haláláig.
A szerző természetesen nem hazudtolja meg magát: sok gitárra épülő tételt hallunk, néha egészen lendületes előadásban, ami a rockzene felé közelíti az anyagot. Ám ne feledkezzünk meg az egyéb hatásokról sem: hallunk itt spirituálé-dallamokat, majd szinte musical-szerűen fülbemászó vezértémát (Pusztába kiáltok!), a korai King Crimson-időkre emlékeztető agresszív és virtuóz gitárszekvenciát (Viperák fajzata!), valamint összetett, többtételes rock-szerzeményeket (A folyónál, Hogyan tovább?). Külön meg kell emlékeznünk a barokk zenei hatásokról, melyek felhasználásával gyönyörű darabok születtek (Ima, János imája, Himnusz). A lemezborító információi alapján tételről tételre haladva követhetjük, mely bibliai idézetek ihlették a szerzőt, ám az egyes darabok kevésbé szövegben, mint inkább zenében idézik meg az adott jelenetet. S ha már szövegek: Görgényi Tamás és Miklós Tibor – nevük garancia a magas színvonalra – élményszerűen egészítik ki az evangéliumok szűkszavú tudósításait, hogy megismerhessük Keresztelő János hiteles lelki portréját. Vele utazunk küldetésének felismerésétől a kétségeken át a találkozásig, majd pedig a szenvedés elfogadásáig – hogy aztán egy utolsó party (nyomasztó dance-zenével!) véget vessen életének. Az album egy ámulatot keltő zenei bravúrral, dallamkeresztezéssel (Szélingatta nádszál), egy – az alkotó gyermekei által énekelt – Kyriével, végül pedig egy felemelő, az egész történetet áhítatban megkoronázó Himnusszal zárul.
Neki növekedne kell, nekem pedig kisebbednem – mondja János Jézusról (Jn 3,30). A habzsoló önzést középpontba erőltető korunkban érdemes komolyan átelmélkednünk ezt a vallomást. Ebben pedig nem csak az egyházi év készületi időszaka, hanem ez a zenéjében kitűnő, lelkiségében pedig inspiráló album is segíthet.
(Torma Ferenc: Pusztába kiáltok, 47 perc, Periferic Records, 2011)