Taizé: Irgalmas Istenünk
„Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.”
Veszélyes vállalkozás imádságra született zenét lemezre venni. Kétféle aránytévesztés fenyeget, hiszen egyfelől az imádságosság hangsúlyozásával alapvető zenei követelményekről feledkezhetünk el, másfelől pedig a felvétel produkció-szemléletű megszervezésével épp az ihletettség tűnhet el először. Mindkét végletet sikerrel kerüli el, s ezért különösen értékes a magyar taizéi mozgalom 2005-ben született albuma, az Irgalmas Istenünk.
A történet valamikor nem sokkal a rendszerváltozás előtt kezdődött. A legelső magyar nyelvű, taizéi énekekből álló hanglemez szinte lopva, az akkor már gyengülő Egyházügyi Hivatal vigyázó tekintetétől kísérve született meg, rajta azóta is utolérhetetlen pillanatokkal. Az 1987-es Várj és ne félj, valamint 
az 1988-as Gyújts éjszakánkba fényt című albumokat azóta újabbak követték, ahogy Magyarországon is kivirágzott a taizéi mozgalom. A 2005-ben készült album méltó folytatása elődeinek: régebbi és újabb dalok ügyesen válogatott csokrát kapjuk, mely potenciális „slágereket” és örömteli meglepetéseket egyaránt tartogat. Első helyre kívánkozik egy régi-régi taizéi ének, az Ostende nobis Domine új felvétele, mely megszólít, kézenfog, és valóban egy másik világba vezet. Az alapvetően ismétlődő szerkezetű énekek változatosságát egy-egy hangszer- vagy énekszóló biztosítja, elringatva és feltöltve minket az imádság szavaival. A szólam-arányaiban kissé egyensúlytalanra sikerült vegyeskari kórus fáradhatatlan éneke közben így lep meg közvetlenségével egy meleg hegedűszóló (Veled ó, Uram), egy kergetőző kánon (Gloria), egy incselkedő fuvoladallam (Sanctum nomen Domini) vagy egy zsoltár részlete (O Christe Domine Jesu). A repetitív formájú énekek sorát épp a megfelelő arányban szakítják meg rövidebb, szabad ritmusú szólóénekre épülő darabok. Az előadás alázatos, a hangminőség kitűnő, a taizéi énekek mégis akkor élnek igazán, ha magunk énekeljük őket – ha közösen imádkozunk általuk.
A taizéi mozgalom kezdeteinél egy 
ember sebként hordozta szívében a keresztények megosztottságát. S nem prédikálni kezdett, nem tetszetős akciókat hirdetett, hanem csöndes, egyszerű munkálkodásba fogott. Roger testvér talán maga is csodálkozással vette észre, hogy szerény közreműködésével a Szentlélek hatalmas munkát végzett a keresztények egységének előmozdításában. Az ő emlékére készült új taizéi lemez hűséges és magas színvonalú tanúja ennek, s létével arra figyelmeztet: nem maradhatunk tétlenek az ökumené megvalósulásáért folytatott szüntelen imádságban.
(Irgalmas Istenünk – taizéi énekek, 64 perc, Cselekvő Remény alapítvány, 2005)
Paksa Balázs
Megjelent: Teofil, 2008. január