Bolyki Brothers: Karácsony
Aki karácsony tájékán találkozott már bejglivel és egyéb finomságokkal, tanúsíthatja a közmondás igazát: néha a jóból is megárt a sok. Így van ez olyan alkotók esetében is, akik egyenletesen magas színvonalon ontják magukból műveiket (a zeneiparban ez leginkább stúdióalbum – koncertlemez – DVD sormintát jelent, lehetőleg évenkénti sűrűségben, nehogy a rajongók kiadvány nélkül maradjanak). A Bolyki Brothers kedvelőit viszont nem fenyegeti a jóllakottság unalma, hiszen a világszínvonalon muzsikáló acapella csapat ritkán jelentet meg új anyagot, az viszont mindig eseményszámba megy. Ahogy 2002-ben, úgy 2009-ben is párban érkezett két kiadvány: a fiúk a Power stúdiólemez után nem sokkal Karácsony címmel adtak ki EP-t.
A mindösszesen 24 percnyi hosszúságú, öt dalt tartalmazó mini-album szépen illeszkedik a Gryllus kiadó ünnepi sorozatába, mégis összetéveszt-hetetlenül Bolykis produkcióról van szó. Ez egyből tetten érhető már a nyitódal első taktusainál: a szélzúgás és az off-beates alapritmus alapján nehezen tudjuk elképzelni, miképp lesz mindebből egy klasszikus adventi ének, a Veni veni Emmanuel feldolgozása. Bolykiék azonban jó érzékkel nyúlnak a gregorián eredetű s a középkortól kezdve jelentős egyházzenei pályát befutott dallamhoz: részben Kodályhoz hasonlóan maguk is eljátszanak vele, csakhogy nem kifejezetten motivikus, inkább egyházzene-történeti értelemben. Bolyki László feldolgozása a gregorián metszően tiszta egyszólamúságát, a korálok, a kánonok, majd a romantikus egyházzene világát egyaránt megidézi, ám nem maradhatnak ki a modernebb műfajok sem: a spirituálé és a swing-jazz stíluselemei elegánsan épülnek össze az eredeti melódiával, melynek következtében kétharmad-tájékon szinte fellélegzik a darab (érdekes párhuzam, hogy a Kodály-interpretáció is épp itt rugaszkodik el leginkább az eredeti dallamtól). A Ragyogás Havas Lajos szerzeményeként szelíden ringat bele a karácsonyi hangulatba, s így tesz a Bolyki Balázs megzenésítette Száncsengő is, mely csak egy ponton zökken meg, akkor viszont meghökkentő zenei távlatokat kap az elsőre butuskának, elcsépeltnek ható Weöres-szöveg. Elejétől a végéig komoly gondolkodnivalót kínál azonban Bolyki András dala, a József altatója, mely üdvtörténeti áthallásokkal tűzdelve bontja ki címében is jelzett alaphelyzetét. A záró Karácsonyi dal – melynek kíséretében ezúttal a hangszerek is megszólalnak – akár egy neo-romantikus popslágernek is beillene, ám az ünnep keresztény lényegét megéneklő szöveg és a Bolyki-testvérek igényessége ezt is egyénivé emeli.
A „szeretet ünnepének” közeledtével extra adagban támadó zenei giccs-tengerben felüdítő élmény hallgatni a Bolyki Brothers karácsonyi EP-jét, hiszen kompromisszumok nélkül szól a Megváltó születéséről, ám mindezt a világi közönség számára is vonzóan, kiemelkedő zenei színvonalon teszi. Ritkaság ez, meg kell becsülnünk.
(Bolyki Brothers: Karácsony, 24 perc, Gryllus Kft., 2009)