A Közel-Keletről Európába – Interjú Gryllus Dániellel
A Pál apostol – dalok Pál levelei szerint című koncert idén ünnepli keletkezésének huszonötödik évfordulóját (a lemezről itt írtunk). Pál apostol leveleit Sumonyi Zoltán alakította versekké, a zenét pedig Gryllus Dániel szerezte. A jubileum alkalmából szervezett koncertturnénak pécsi állomása is lesz: a koncertet március 23-án 19 órakor hallhatjuk az evangélikus templomban. A lemezről és annak aktualitásáról Gryllus Dániellel beszélgettünk.
– Hogyan jött az ötlet huszonöt évvel ezelőtt: miért pont Pál apostol leveleiből készült album? Mit jelent, mit közvetít Pál személye?
– Nehéz erre válaszolni: azt tudnám mondani, hogy egyszerűen megtalált a dolog. Utólagosan persze lehet magyarázatokat gyártani, mondjuk arról, hogy a '90 körüli értékválságos időkben az ember próbált valamilyen szilárd pontot találni, mint amilyen például a páli levelek által közvetített üzenet – csakhogy ez valóban utólagos magyarázat, akkoriban nem éreztem ezt. Egyszerűen azt éreztem, hogy jó lenne most ezeket a gondolatokat énekelni. Megkérdeztem Sumonyi Zoltán barátomat a dologról, és a legnagyobb csodálkozásomra kiderült, hogy épp hasonlókkal foglalkozik ő is. Ő írta át tehát a Pál-leveleket versekké. Az, hogy Pál apostol leveleit választottuk, nem egy gondolkodási folyamat végeredménye volt, nem kerestük a témát: egyszer csak ott volt. Hasonlít ez arra, ahogyan az idén már 47 éves Kaláka együttessel annak idején elkezdtünk verseket énekelni. Hogy miért éppen József Attilát, Weörest, Kányádit? Ezekre nem tudok válaszolni. Mint ahogy arra sem, hogy később miért a Hegyi beszéddel vagy a zsoltárokkal kezdtem foglalkozni, és azok alapján dalokat írni. Szeretem azt a kifejezést, hogy „eszembe jutott", azaz valahonnan elindult és elért hozzám. Én meg fogadóképes voltam.
– A páli levelek versekké alakultak. A verses forma mit adott hozzá az eredeti szövegekhez, mennyiben értelmezte át őket?
– Zoli (Sumonyi Zoltán – a szerk.) Vas István tanítványa volt, vonzódott a Szentíráshoz, és jól dolgozik a kötött formákban, ezért is kértem fel őt a versek megírására. A munkához három szöveget vett alapul: a Károli-bibliát, a Békés Gellért-féle új fordítást és egy angol fordítást. Olyan fordítói leleményeket köszönhetünk neki, hogy a teológusok is csettintenének. Az énekelt szöveg mindig más, mint az olvasott, így nyilván áthelyeződtek a súlypontok. Az is nyilvánvaló, hogy ha egy szöveget 2000 évvel a keletkezési időpontja után írunk újra, azt a saját jelenünkként is használjuk, és a saját világképünket önkéntelenül is beleírjuk – még ha ezt nem is tudjuk mindig fülön csípni. A dalszövegekről konzultáltam lelkipásztorokkal is, akik néhány dolgot korrigáltak. A siratólevél alapján készült versben például Pál apostol megkereszteli a rabszolgát, a teológus viszont azt mondta, hogy a Szentírásban megkeresztelésről nem esik szó, csak megtérítésről. Így megváltoztattuk a verset. Vagy egy másik példa: a 139. zsoltárban azt írja Sumonyi Zoli költőként, hogy „mikor még egy sejt sem voltam, már könyvedben írva voltam, hogy születek s meghalok". Zoli apósa, aki orvos volt, erre felvetette: miért, az ókori zsidók már ismerték a sejtet? Nyilván nem ismerték, de a költőnek ez jött a tollára. Ilyen jellegű anakronizmusok vannak a dalokban. Amit azonban mi éneklünk, az a páli mondandónak csak egy parafrázisa: ezért is írtuk az alcímben, hogy Dalok Pál levelei szerint. Minden, amit éneklünk, onnan származik, de szabadon feldolgozva. És szándékos változtatás is volt, a dalok sorrendjében. A Szentírásban terjedelem szerint olvashatóak Pál levelei: a leghosszabb, a római levél az első, a legrövidebb, a Filemon-levél az utolsó. Az előadás szempontjából viszont célszerűbbnek tűnt a kronológiát alapul venni, azt a sorrendet, ahogy az apostol írta leveleit. Amikor ebben a sorrendben írtuk és adtuk elő a verseket, mintha még egy életút is kirajzolódott volna: az első levél születésétől kezdve egészen a kivégzésig. Az Apostolok cselekedetei tartalmazza ugyan Pál életét vázlatosan, de ez a Szentírásban nincs összefüggésbe hozva a levelekkel. Nagy ajándék volt, amikor a leveleket kronológia szerint énekelve tanúi lehettünk annak, ahogyan Pál apostol alakja kirajzolódik – saját magunk és a közönség számára is.
– Mit adott hozzá a szöveghez a zene?
– A kezdetekkor arra gondoltam, hogy Pál apostolt idéző zsidós-arabos dallamvilágban kellene hangszerelni, közel-keleties motívumokkal. A munka során azonban ösztönösen alakult át a koncepció. Úgy dolgoztunk, hogy Zoli elküldte a verseit, én írtam hozzá dallamot, majd együtt csiszolgattunk még rajta. A munka vége felé közeledve vált egyre inkább magyarossá, európaivá a dallamvilág. A Titusz-levélnél pogány motívumok vannak, a római levél teljesen európai hangvételű, a második Timóteus-levél pedig akár magyar krónikás ének is lehetne. Akkor ez nem volt szándékos, de utólag úgy érzem, mintha elindultam volna a Közel-Keletről és megérkeztem volna ide, sőt, a jelenbe is. Mintha a dalok nem is csak Pál életét követnék, hanem egy idő után már a kereszténység sorsát, amely ezer év után Magyarországra is megérkezett. Arról is szólhat ez a zenei váltás, hogy a kereszténység a mai formájában már nem ugyanaz, mint ami ezer évvel ezelőtt volt – de ugyanúgy él tovább.
– Mennyiben más ma előadni a dalokat, mint a megírásukkor? Ma is ugyanaz az üzenet?
– Huszonöt évvel ezelőtt egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ilyen hatása lesz a koncertnek. Még saját magamon is meglepődtem a premieren, Kőbányán, egy templom alagsorában, hogy a dalciklus egyben előadva mekkora erővel bír. Az üzenet természetesen ma is ugyanaz, mint akkor, csak közben változnak az idők, és a daloknak hol ez, hol az a mondata válik aktuálisabbá. De ha belegondolunk, ez József Attilára vagy Arany Jánosra is igaz. Bizonyos időkben más-más versek, sorok szólítják meg az embert, lesznek fontosak. Ugyanígy vagyunk a Szentírással is: hol erre, hol arra a részre figyelünk fel hirtelen, aszerint, hogy élethelyzeteinkben, világunkban épp milyen gondolatok foglalkoztatnak minket. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy Pál üzenetei érvényesek ma ugyanúgy, ahogy akár huszonöt, akár kétezer évvel ezelőtt.
– Milyen kapcsolatban állnak ezek a dalok az egyházi, vallásos zenével? Kik a célközönség?
– Az egyházi zene az a zene, amelynek a szertartásokban funkciója van. Ez lehet egy Bach-kantáta, egy gregorián vagy bármilyen más zenemű. Ebből a szempontból a mi dalaink nem egyházi zenének készültek, hanem előadói műfajba tartoznak. Ez viszont nem azt jelenti, hogy adott esetben ne nyerhetnének liturgikus funkciót. A Pál imája például sok istentiszteleten elhangzott már közösségi énekként. A Pál-levelek kultúrtörténeti szempontból is érdekesek: a Biblia ismerete nem a keresztények kizárólagos kötelessége vagy élménye. A Bibliát olvassák olyanok is, akik ezt nem hitbeli meggyőződésből teszik. Nemcsak a hit közvetítőjeként működik, hanem egyúttal értékes irodalom is, amelyet a világ szinte minden nyelvére lefordítottak. Mindenki „célközönség", reméljük, sokan eljönnek minket meghallgatni. Több száz koncert után pedig biztosan állíthatom, hogy ezek a gondolatok eltalálnak a lelkekig.
Pálfy Eszter
(Megjelent: Pécsi Egyházmegye, Vadfüge rovat, 2016. március)