Lelkierőmű Nagymaroson
„Ti vagytok az Egyház!”
Különleges kiadványba lapozhat bele az, aki Kamarás István Lelkierőmű Nagymaroson című könyvét veszi kézbe. Különleges, hiszen korfordulón, a rendszerváltozás évében jelent meg; különleges, mivel egy, eddig korántsem feltárt jelenséget tárgyal hiánypótló részletességgel, szokatlan műfajmegjelöléssel (religiográfia); s harmadszor is különlegesnek kell neveznem, mert írója a "szimpatizáló külső szemlélő" pozíciójából mesél.
Az 1971-től, először Kismaroson, majd néhány év múlva Nagymaroson megtartott katolikus ifjúsági találkozók története messze több önmagánál. Ebben a sztoriban – a találkozó elsődleges, lelki történetén túl – egyúttal a Kádár-kor szorításában önnön helyét kereső Magyar Katolikus Egyház, a lelki megújulás, az ellenállás, a vállalható és vállalhatatlan kompromisszumok története is benne rejlik. E sokrétű, sok lehetőséget érlelő témát dolgozza fel könyvében Kamarás István, kinek vállalkozása akkor is példaértékű, ha az immár „intézménnyé” vált Nagymaros fő mozgatói nem kérték könyve megírására, ám ha már így alakult, készséggel nyilatkoztak. A kötet pillanatfölvétellel kezdődik: az 1986-os őszi, októberi találkozó hangulatába szagolhatunk bele egy bőséges riport segítségével, s az új benyomásoktól megszédülő szerző tapogatózó kérdéseivel. Ezután – a könyv történetírói szempontból talán legértékesebb részeként – részletes krónikát kapunk az első találkozóktól a legutóbbiakig, természetesen a szerző szociografikus szempontjainak kiemelésével. Nagy erénye a fejezetnek, hogy hosszú idézetekkel történetünk hőseit beszélteti, Kamarás legtöbbször csak néhány vonásos háttér-felvázolásra és a körülmények rögzítésére szorítkozik. A szerző "külső nézőpontja" egyszerre előny és hátrány: előny, hiszen olyan friss szempontokat, új összefüggéseket világít meg, melyekre mi, hitünk szerint elkötelezettek talán kevésbé figyelünk. És hátrány, mivel Kamarás sokszor nem a megfelelő helyeken részletez és hallgat el. Szinte élvezetét leli a "Nagymarosi szervezők – Magyar Katolikus Egyház hivatalossága – Kádár-kori államhatalom" erőtérben újra és újra felbukkanó, néha egészen éles konfliktusok alapos tárgyalásában, míg máshol rengeteg, főként lelkiekkel, illetve (érdekes módon) szociológiai vonatkozásokkal kapcsolatos részlet elsikkad. Az olvasó számára csupán első alkalommal érdekes, hogy mi is volt a „nyakkendős mise”, hogy kik és miért fontosak Nagymaros történetében a Regnumosok, s hogy mi lett a Bokor mozgalommal – ezek az egyébiránt tanulságos történetek azonban nem tartoznak a könyv mélyrétegeihez. Külön fejezet szól a találkozókon felhangzó zenéről Húrok címmel, amely érdekes egyvelegként anekdotikusan, zeneszociológiai, zenekritikai, ugyanakkor lelki szempontból is igyekszik elemezni a helyzetet. A fejezet fontos, forrásértékű információkkal indít a beatmisékkel való első próbálkozásokról, aztán pedig mások, pl. DAX mellett elsősorban a Sillye Jenő-jelenséget vizsgálja, majd – mintegy utóhangként – a műfaj lehetséges jövőjének is szentel néhány szót. A negyedik fejezet érték-leltár: szentenciaszerű bölcsességeikkel rajzol meg és jellemez papi portrékat, ezután tanúságtételeket, majd kiscsoportos beszélgetések eredményeit, illetve dalszövegeket elemez, valamint számba veszi a tágabb hatásokat is. Ez utóbbi momentum szép átvezetés az ötödik fejezethez, amely a nagymarosi találkozók kisugárzását részletezi: 1980 óta szinte minden egyházmegyében tartanak ifjúsági találkozókat Nagymaros mintájára, s a nagyobbak hátterével, indíttatásával részletesebben is megismerkedhetünk. Így kerül szó a hajósi, a debreceni, a szegedi, a miskolci, a segesdi, a máriapócsi, illetve a máriagyűdi találkozókról (Egerszalók sajnos nincs megemlítve). Utolsó fejezetében pedig – a szociográfus számára nyilván ez a legizgalmasabb – Nagymaros „kiscsoport-dinamikáját”, eredményeit, és közvetlen hatókörét igyekszik felmérni a könyv, kívülről és belülről. A kötetet egy angol nyelvű összefoglaló és egy fekete-fehér fényképválogatás zárja le.
Minden esetlegessége, hibája ellenére nagyon fontos könyv a Lelkierőmű Nagymaroson. Manapság, amikor már a második-harmadik generáció jár egy alaposan átalakult, ám céljaiban változatlan Nagymarosra, érdemes megmerítkezni a kezdetek – e könyv lapjain is átsugárzó – sodrásában, a fél-legalitás aggodalmas és édes izgalmában. Nagymaros fogalommá vált, s jó, hogy épp a rendszerváltozás idején, egy egészen más, bár nem kisebb jelentőségű erőműről szóló vita forgatagában jelent meg róla könyv. Nagymaros addig ugyanis több volt, mint ami, azóta viszont már épp csak annyi, amennyi: egy lélek-újító lelkigyakorlat fiataloknak, amely új és új generációk számára mutatja meg, miképp érdemes kisközösségben megélni hitünket.
(Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson, Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1989, 316 oldal)