imperfectum: Megadatott nékem
„Egy másik világról éneklünk.”
Noha a műfajjal kapcsolatban sokan a zene minőségéről beszélnek, a keresztény gitáros zene a kezdetek idején (s tán még ma is) elsősorban valami másnak a kifejeződése volt: a tagok személyes hitén alapuló kisközösség elsősorban lelki életet élt, s ha zenélésre adta fejét, csak másodsorban tette azt. Manapság, a keresztény könnyűzene színpadi pályafutásának divatját figyelve különösen is fontos ez, amit az imperfectum együttes nevében és felfogásában is nagyon komolyan vesz.
A valóban egészen minimalista Egyszerű szavak („igazából ez egy anti-album” – jegyezte meg akkoriban a zenekarvezető Gégény István) és az egységesebb, vonóskart segítségül hívó Hangodat keresem után a tíz éves fennállás ajándékaként tavaly megjelent Megadatott nékem hasonló utakon jár. Új és régebbi dalok kiegyensúlyozott csokraként elmélyülésre és vidám dúdolásra egyaránt kínál muzsikát, miközben őrzi az előző munkák erényeit.
A visszafogott, alapvetően az ima ugródeszkájaként funkcionáló dalfüzérben felfénylik a Lélek szerint régóta várt stúdiófelvétele, a gyönyörűen formált, finoman kiviruló Csak csendesen, az előző album világára visszautaló Hétköznapi csodák, illetve a legelső lemezen még prózában elhangzó Egyre csendesebben okos megzenésítése. Szép élményként lep meg Simon András és Szent-Gály Kata egy-egy verse, egy jól eltalált, ritmusos refrén (Szeressétek egymást), egy incselkedő ellenszólam (Költözz belém), egy – a dalnak egyedi ízt adó – szokatlan basszuslépés (Nézz reánk). Az album pörgősebb (Költözz belém, Mily jó az úr, Nagyon jó) és középtempós (Imádlak, Megadatott nékem) dalai visszafogottan brummogó elektromos gitárral és dobfelszereléssel pedig a csapat rockosodási igényét is jelzik. A zenekar honlapján regisztrálva a lemez 14 dalához két bónuszt is kapunk: A szívünk vár magával húzó imádsága a 2008-as Magyar Sydney rendezvényre született, a másik szám pedig a Nagyon jó lírai hangulatba átfogalmazott hangszeres változata.
„Közösségünk, ha lehet egyáltalán ilyesmit kívánni, szeretne minél kevesebbet zenélni. Arra vágyunk, hogy a mai, zajos világban visszalopjuk az emberek szívébe a csendet, az elmélkedést. Hisszük, hogy ez nemcsak a világtól elvonultan élő emberek sajátja, hanem mindannyiunk közös kincse.” – olvasom az együttes honlapján. A Megadatott nékem – noha a dalok zeneisége és a profi felvétel önmagáért beszél – igazából lelkigyakorlatos, nem stúdiólemez. Dalai nem esztétikai méricskélés alanyaiként, hanem – a műfaj igazi küldetéséhez hűen – élőben, imádságos közegben működnek igazán. Akkor, ha a Lélek eszközei. És ez nem kifogás, nem felmentő körülmény, hanem a lehető legfontosabb szempont akkor, amikor egyre kevesebb érzékünk van a valódi ima csatornáinak megtalálására.
(imperfectum: Megadatott nékem, 50 perc, Szerzői kiadás, 2010)