Folk Iván: Ember a Földön
Olvasom a Szombathelyi Egyházmegye holnapján az Új Evangelizáció évét meghirdető körlevél sorait, s közben Folk Iván Ember a Földön című albuma szól. A két élmény fantasztikusan egymásra talál gondolataimban, pedig a kapcsolat nem magától értetődő – nem is hit-, inkább művészi szempontból.
Merthogy Folk Iván új lemeze nem könnyen befogadható alkotás. A 2005-ös, szókimondóan tüskés Vallás-palást után hat évvel megjelent Ember a Földön a szerző eddigi munkáihoz képest új utakon jár, noha minden pillanatban süt róla az eltéveszthetetlen „folkivánosság”. A 11 dalba először belehallgatva több különbség is feltűnik. Szembetűnő például, hogy ez a zene erősen épít aktuális hangulatainkra, lelkiállapotunkra. Persze szó sincs meditációs szintiszőnyegekről (zenészünktől ez amúgy is a lehető legtávolabb áll), ehelyett markáns verssorokat, erős képeket kapunk, melyek néhol banálisnak, néhol szívbemarkolónak hatnak – ráhangolódásunktól függően. Folk Iván korongja tehát párbeszédes művészet, nem lehet háttérzeneként, passzívan hallgatni, mert gyorsan kellemetlenné, idegesítővé válik. Mindezt a zenei megvalósítás is erősíti: a Sea Of Glass szögletességét ugyan nem vette elő szerzőnk, ám így is elég sok szokatlan megoldással találkozunk a szűk 52 perc során, melyek újrahallgatásra invitálnak.
Ahogy felfedezésre vár az is, ami a dalok mondanivalóját adja: átlagos, mindennapi helyzetek körberajzolása közben meglepő asszociációként szólal meg egy-egy bibliai részlet, egy-egy jézusi szó – ráeszmélésként, gyakran bíztatásul, vigasztalásul. Egy alkonyat szemlélése (Durván ácsolt fán), egy csillagászati élmény (Hova mész el?), egy átvirrasztott éjszaka utáni meditatív hangulatban megélt hajnal (Jól van, jól van), egy nagyvárosi pillanatkép (Utcadal) vagy egy környezetvédelmi probléma (Savas eső) mind-mind megindíthatja fantáziánkat. Folk Iván természetesen nem rejtegeti, hogy Jézus tanítványa – erről a lemez-záró dalhármas mindenképp tanúskodik. Az Ember a Földön – miközben dalai az eddigieknél letisztultabbak – természetesen izgalmas zenei csemegékkel is szolgál, elég csak a Falak mellett komor, jazzes 5/4-ére, egy-egy játékidőt kitágító hangszerszólóra (Felhőfilm, Falak mellett) vagy akár a tételeket keresztül-kasul átszövő, mégsem tolakodó elektronikus groove-okra gondolni. Igazi fricska csak egy akad, az viszont fergeteges: a Neoblues címén kívül csupán énekdallamával és harmóniamenetével utal eredeti műfajára, s hogy az elmaszkírozás teljes legyen, arról egy virtuóz flamenco-betét gondoskodik.
Hétköznapjainkban hajlamosak vagyunk szétválasztani szentet és profánt – hitünk dolgait és mindennapi élményeinket. Folk Iván Ember a Földön című albuma merészen összekeveri a kettőt – hála Istennek. Radikális párbeszédbe bocsát legbensőbb önmagunkkal, s így lehet kitűnő eszköze a megtérésnek – legyen szó akár kívülálló érdeklődőről vagy Krisztust már barátjának tudó hívőről.
(Folk Iván: Ember a Földön, 52 perc, Szerzői kiadás, 2011)