Korál-sziget: Velem vándorol...
Gyakran hangzik el a vád a keresztény ihletettségű kortárs zenével szemben, hogy az nem épít az európai egyházzene elmúlt évszázadainak eredményeire. Az állítás igaz is, meg nem is. Egyrészt immár majd’ százéves, tiszteletet parancsoló (bár nem tagadható, főként angolszász) hagyomány talaján áll mindaz, amit ma (félresikerült megnevezéssel) könnyűzenének nevezünk, s ez a tény kétségtelenül igaz a keresztény gitáros muzsikára is. Másrészt viszont valóban lámpással kell keresnünk a műfaj dalai között azokat, melyek büszkén felvállalják és felhasználják a hithű elődök istendicséretének zenei és szövegi örökségét. Szerencsére a helyzet változóban van, s ebben ezúttal evangélikus testvéreink mutatnak példát: a méltán elismert Promise együttes romjaiból alakult Korál-sziget 2011-es Velem vándorol... című albuma frissen és okosan elegyít régit és újat.
Pedig a négytagú formáció nem tesz mást, mint – ahogy beszédes neve is mutatja – előveszi egyháza hagyományait, közelebbről az evangélikus énekeskönyvet. Ez a gesztus a folyton újdonságot áhító korszellem idején már önmagában is figyelemreméltó. Hát még az, hogy a lemezre vett tíz dal mindösszesen félórányi játékidőt tesz ki! A Korál-sziget azonban vállalja a tömörséget, s nem kell szégyenkeznie: Smidéliusz Gáborék olyan könnyű, mégis tudatos kézzel nyúltak az alapanyaghoz, hogy a korongot hallgatva szinte fellélegzünk. A csapat nem fél egy kis stílus-szabászatba belevágni, új kíséretet komponálni, az eredeti dallam hangsúlyait áthelyezni, illetve páratlan ütemmutatókat, hangnemváltásokat, kamarazenei hangszerelési megoldásokat s nem utolsó sorban sok-sok improvizációt alkalmazni. Utóbbiból a legtöbbet az együttes nagy erősségét jelentő hegedűs, Derecskei András szállítja: virtuóz játéka ha kell, alázatosan kísér, ha kell, felröppen, és stílusosan, ám az adott ének hangulatához mindvégig illeszkedve rögtönöz.
Alaposabban elmerülve sok-sok csemegét találunk mi, katolikusok is az anyagban: hol egy-egy egész ének ismerős (Krisztus virágunk, Krisztus feltámadt), hol egy gregorián eredetű dallam vagy szöveg üti meg fülünket (Tarts meg, Urunk, szent igédben, Szép hajnalcsillag, Jézus, Jöjj, népek Megváltója), hol pedig finn (Velem vándorol utamon) vagy ír (Lelki próbáimban) gyökerekre ismerünk. Néhány dal esetében különösen élvezetesre sikerült a feldolgozás, hiszen szó szerint végigkövethetjük, ahogy az alapdallamból kiindulva zenészeink alapelemeire bontják, majd újra összerakják a muzsikát. Homlokomat csupán egyszer ráncoltam: az Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel érdekes kísérlet ugyan, de finomkodó swingje elüt az egyébként egységesen akusztikus blues-rock stílusúra formált dalcsokor többi tagjától.
A Korál-sziget, önmaga meghatározásában „a Kárpát-medence lutheránus Beatleseként” evangelizál: a hit kincseit közérthető nyelven, korszerű köntösben újrafogalmazva adja tovább, szépen illeszkedve a hagyomány értékeit felvállaló, mégis korszerű zenével előálló keresztény előadók (Máriáss Péter, Olgyay Gábor) örvendetesen szélesedő táborához.
(Korál-sziget: Velem vándorol..., 31 perc, Huszár Gál Kft., 2011)