Zsoltárok – A zsoltáréneklésről 2
- Hogyan énekeljük és kísérjük a zsoltárokat
- 1. Egyvégtében elénekelve
- 2. Válaszos formában
- 2/a. Recitált dallam
- 2/b. Ritmusos dallam
- 2/c. Olvasott versek
- 3. Egyvégtében felolvasva
- 4. Alleluja
- 5. A szövegek forrása
Hogyan énekeljük és kísérjük a zsoltárokat
A zsoltár szabályos eléneklésének számos módja van a gitáros misében is. Előadhatjuk egyvégtében, énekelhetjük válaszos formában – énekelt vagy olvasott versekkel, hagyományos vagy modern dallamú válaszokkal –, végső esetben pedig akár fel is olvashatjuk az egészet, mint egy olvasmányt.
Ha van a zsoltárnak olyan megzenésítése, amely az aznapra előírt teljes szövegrészt tartalmazza, azt elénekelhetjük. Ilyenkor a választ elhagyhatjuk. Verses feldolgozásokat, úgynevezett zsoltárparafrázisokat a népénekes miséken is játszanak, méghozzá egyházi jóváhagyással – a Hozsannában számos darab található a 400-as számtól kezdve. Gitáros misén használhatók például Gryllus Dániel zsoltárfeldolgozásai és más hasonló megzenésítések; illetve ha a közösséghez közelebb áll a népdal műfaja, mint a gitáros zene, akkor ajánlhatom a népdalzsoltárokat. Mindig tartsuk szem előtt, hogy a legfőbb követelmény a szöveghűség. Nem alkalmasak misére az olyan dalok, amelyek a zsoltárnak csak egy kis részletét emelik ki (pl. Teremts bennem tiszta szívet, S/172; vagy Az Úr az én pásztorom, S/24), illetve amelyek a szentírási szöveget jelentősen átfogalmazzák, vagy ahhoz további sorokat költenek (pl. Ez az a nap, S/50: „Jézus az Úr, akit szolgálunk...”, vagy Sillye: Boldog az ember...). A kiválasztott ének szövegét vessük össze az olvasmánykönyvben vagy az Adoremusban az aznapra előírt zsoltárszöveggel, és ha nem találunk jelentős eltéréseket, akkor elénekelhetjük.
A válaszos forma alkalmazása igen változatos előadási módokat tesz lehetővé. A responzum vagy antifóna egyrészt megkönnyíti a hívek részvételét az éneklésben, másrészt a vezérgondolatot kiemelve megvilágítja, hogy a zsoltár tartalmilag hogyan kapcsolódik a többi olvasmányhoz, elsősorban az aznapi evangéliumhoz.
Recitált dallamok például az orgonás miséken hallható hagyományos római és magyar zsoltártónusok, amelyeknek egyszerű akkordos kísérete a Zene-tárból letölthető. A mai szerzők is írnak azonban recitatív dallamokat, mert könnyen rájuk illeszthetők az eltérő hosszúságú és ritmikájú zsoltársorok – például Jacques Berthier, a taizéi közösség első zeneszerzője is recitatív szólóverses válaszos énekekkel alapozta meg Taizé jellegzetes zenéjét. Ilyeneket használnak a zsolozsmázó életközösségek is a saját liturgiájukban (pl. Emmánuel és Nyolc Boldogság Közösség). Ezek lehetnek előre megkomponált tónusok, vagy a szólista által improvizált dallamok is. A recitatív előadás legegyszerűbb módja, ha végig egyetlen hangon énekeljük a szöveget – ez azonban egy hosszabb zsoltárnál már kellemetlenül monotonnak bizonyulhat, így inkább rövidebb részletekhez, például az alleluja verséhez ajánlható.
Recitálva énekelhetjük akár a zsoltárválaszt, akár a verseket, akár mindkettőt. Az ilyen tónusok hangszeres kísérete egyszerűbb, mint gondolnánk. Gitáron a sorok hangsúlyos helyein megszólaló lehúzott akkordokkal kísérhetjük. A billentyűs is játszhat akkordokat, akár minden hangját egyszerre leütve – a gitárral együtt –, akár felbontva; sőt beállíthat az orgonához hasonló, hosszan zengő hangot is a szintetizátoron. A gitárnál kisebb pengetős hangszerek tremolót is alkalmazhatnak, a szólóhangszerek pedig az akkordok egy-egy hangját tartva segíthetik a zsoltárénekest. Ritmushangszerek a recitatív énekléshez nem illenek, hiszen nem beszélhetünk a szó hagyományos értelmében vett ritmusról. Természetesen ha úgy szeretnénk, előadhatjuk a recitatív dallamot acapella, vagyis hangszerkíséret nélkül is, akár egy, akár több szólamban. Mindig ügyeljünk azonban arra, hogy jól artikulálva, érthetően énekeljünk, hiszen az olvasmányközi zsoltár célja a tanítás – az elhadart, halkan elcincogott szövegből pedig nehéz lelkileg épülni.
A ritmusos vagy könnyűzenei zsoltárválasz olyan, mint egy gitáros ének refrénje, és úgy is kísérjük, mint bármelyik dalt: bontott vagy vert gitárakkordokkal, és a szokásos módon megszólaló egyéb hangszerekkel, köztük a ritmushangszerekkel is. Mivel a szabályos zsoltáréneklés igénye egyre több közösségben és zenekarban megjelenik, a tehetséges helyi szerzők számos előírt zsoltárválasz szövegét megzenésítették már, ki-ki a hozzá közel álló stílusban. A Zene-tár folyamatosan bővülő gyűjteményéből több száz ilyen válasz letölthető. Ezek közös jellemzője, hogy követik a hivatalos szöveget, és hogy rövidségük miatt mind a zenekar és a kórus, mind a hívek hamar megtanulhatják, így akár minden egyes gitáros misére új választ vihetünk. Szentmisén kívül – imaórán, szentségimádáson, közösségi alkalmainkon – is elővehetjük ezeket a darabokat, akár zsoltárválaszként, akár a taizéi énekekhez hasonlóan ismételgetve, hangszeres betétekkel váltogatva.
A hagyományos orgonás-népénekes miséken sem kötelező minden alkalommal másik zsoltárválaszt énekelni. A zsoltárversek szövegét nem lehet elhagyni, sem népénekre lecserélni, de azt megteheti a kántor, hogy az engedélyezett általános válaszok közül választ ki egyet, ami illik a zsoltárszöveghez, meg az aktuális időszakhoz vagy ünnephez. Kisebb falusi templomokban előfordul, hogy szinte egész évben a „Kérő szavunk hozzád száll: híveidet hallgasd meg!” (H426 / SzVU!272) refrént ismételgetik. Mi is élhetünk ezzel a lehetőséggel a gitáros misén. Elegendő kiválasztani és megtanulni egy-egy dicsőítő, könyörgő, hálaadó és bűnbánati jellegű választ, és azokat társítani a napi zsoltárszöveghez.
Responzumként énekelhető részleteket az ismert gitáros énekeinkben is találhatunk. Az Áldjátok az Urat... (S/41) kezdetű dal első fele például jól illeszkedik bármilyen dicsőítő zsoltárhoz, a Teremts bennem tiszta szívet... (S/172) refrénje a bűnbánati, az Ó Uram, a te igéd lámpás... refrénje pedig a tanító zsoltárokhoz társítható. Az a lényeg, hogy a választott részlet önálló zenei egységként is helytálljon, és a szövege passzoljon az előírt válaszhoz és a zsoltár többi részéhez. Ha a szöveg nem megfelelő, azon is segíthetünk. Néha elég egy kisebb, egy-két szavas módosítás, de akár teljesen át is írhatjuk a részletet, rátéve az előírt responzum szövegét. Ebben az esetben azt használjuk ki, hogy a közösség a dallamot már ismeri, csak a szöveg újdonság. Ezzel a megoldással a kántorok is élnek; például az orgonás alleluják majdnem fele ismert népénekek dallamát használja. Ilyen átírt dalrészleteket én is fabrikáltam, a honlapról letölthetők.
A könnyűzenei válaszokhoz többféle módon is hozzákapcsolhatók a zsoltárversek. Énekelhetjük őket recitálva, a válaszhoz illeszkedő hangnemben, a korábban ismertetett módon kísérve; vagy felolvashatjuk valamilyen zenei aláfestéssel.
A zene és a próza együttes alkalmazása egyszerre praktikus, biztosítja a szöveg jó megértését, ugyanakkor igazán szép is, és lehetőséget ad a valóban művészi megformálásra, ezért szívesen élnek vele a profi zenekarok. Ugyanakkor az olvasott verseket azok a kórusok is képesek előadni, amelyek nem rendelkeznek erős hangú, jó kiejtésű szólistával. A módszer lényege, hogy a közösen énekelt válaszok között két-két soronként felolvassuk a zsoltár verseit, zenei aláfestéssel. Ez az aláfestés sokféle lehet: játszhatjuk a válasz dallamát, vagy ha a válasz egy ismert ének refrénje, akkor a hozzá tartozó versszak dallamát is. Az is elég, ha gitáron pengetjük az akkordokat; de a kórus is dúdolhatja mellé a dallamot. Ha vannak szólóhangszereink, azok játszhatják a fődallamot, vagy a dalhoz tartozó saját szólamukat, vagy improvizálhatnak is. Tartsuk szem előtt, hogy a zsoltár lényege a szöveg, ezért a felolvasó tisztán, érthetően beszéljen, és ügyeljünk arra is, hogy a hangszerek ne nyomják el a szavait. A verseket általában visszafogottabban kell kísérni, mint a közösen énekelt választ. A versek aláfestéséhez olyan hosszúságú dallamot válasszunk, ami alatt kényelmesen fel lehet olvasni két vagy három zsoltársort. A felolvasónak ne kelljen hadarnia, de ne legyenek túl hosszú üresjáratok sem a sorok végén.
Ha semmiképp nem tudjuk énekelni az előírt zsoltárt, akkor sem maradhat el, és nem helyettesíthetjük másik énekkel sem, hiszen mindenképp el kell hangoznia (legalább a vasárnapi, ünnepi és főünnepi miséken). Ha van rá lehetőségünk, megkérhetjük a kántort, hogy segítsen be, és szintetizátoron kísérve játssza el a válaszos zsoltárt a hagyományos dallamával. (Az orgona használatát gitáros misén azért nem javaslom, mert a hangzásvilága annyira eltér az akusztikus vagy elektronikusan hangosított kamarazenekarétól, hogy túl éles lenne a kontraszt, ami már valószínűleg megzavarná a híveket.) Ha ez a megoldás sem jöhet szóba, akkor a zsoltárt fel kell olvasni, mint a többi olvasmányt.
Az egyszerű, egyvégtében történő felolvasás és az olvasott vershez énekelt könnyűzenei válasz egyfajta hibridjének tekinthető az a lehetőség, hogy az olvasott zsoltárt keretbe foglaljuk egy rövid énekkel. Kiválasztunk egy rövid, tartalmában a zsoltárhoz illő gitáros dalt vagy dalrészletet, és azt eljátsszuk a zsoltár felolvasása előtt és után. Hangsúlyozom, nem kell egy teljes, hosszú ének az összes versszakával, hiszen a szerepe csupán annyi, hogy elválassza egymástól az olvasmányokat, és egy kicsit megénekeltesse a híveket. Nem az a cél, hogy önálló tétellé váljon, hanem hogy úgy tartozzon a zsoltárhoz, mintha csak annak bevezetője és zárlata volna. Elég lehet egy refrén megismételve, vagy egy refrén / rövid versszak / refrén egymásutánja, illetve egy egyszerűbb, tényleg nem túl hosszú ének (pl. Áldjátok az Urat, S/41). A taizéi énekek is alkalmasak ide, csak ne ismételgessük őket túl sokszor, ne húzzuk az időt. A felolvasott zsoltár előtt és után ugyanaz a dal hangozzon el – ha van versszaka, akkor vehetünk különböző szövegű versszakokat, de a dallam legyen azonos. Így az ének mintegy keretbe foglalja a zsoltárt, akárcsak az antifóna a zsolozsmában. Erről az előadási módról már elég könnyű továbbfejlődni a zenés válasszal kombinált, kétsoronként olvasott versek felé.
Az alleluja a válaszos ének egy speciális fajtája, amelynek refrénje az alleluja, verse pedig egyetlen zsoltársorból áll. Refrénként választhatunk hozzá a hagyományos alleluják, szerzetesközösségi liturgiából származó vagy taizéi alleluják közül, de használhatjuk a gitáros allelujás énekek refrénjeit is, amelyeknek a szövege csak az alleluja ismételgetéséből áll, egyéb betoldásokat nem tartalmaz. A Zene-tárban számos megfelelő alleluját gyűjtöttünk össze.
A zsoltárverset elénekelhetjük recitálva, akár a hagyományos tónusok egyikén, akár modern dallamon (pl. taizéi alleluja szólóversének dallama). Megfelelő szótagszám és ritmus esetén megkísérelhetjük ráilleszteni a gitáros allelujás dal versszakának dallamára – de vigyázzunk, hogy magyaros maradjon a prozódia. A legegyszerűbb alighanem az, ha zenés aláfestéssel felolvassuk a verset.
Nagyböjtben az alleluját az ún. evangélium előtti dicsőítés helyettesíti. Ennek ugyanúgy egyetlen soros verse van, refrénje azonban alleluja helyett a zsoltárválaszokhoz hasonló rövid szöveg (gitáros megzenésítéseit lásd a Zene-tárban). Lehetséges előadási módjai megegyeznek az alleluja vagy a zsoltár előadásával.
A szentmisében a Bibliának egy a Neovulgátán alapuló speciális fordítását, az úgynevezett zsolozsmafordítást használják, amely kifejezetten a liturgiához készült. Nekünk is ebből kell venni a zsoltárszövegeket – egyrészt azért, mert az előírások ezt követelik meg, másrészt pedig azért, mert ezt a fordítást direkt úgy készítették, hogy felolvasva jól hangozzon és könnyen megérthető legyen. A zsoltárokat például sorokra és félsorokra bontották, és a sorokat értelmes egységekbe csoportosították, így két válasz közé mindig nagyjából azonos mennyiségű szöveg kerül. A saját, otthoni Szentírásunkra – bármilyen kiadású és fordítású legyen is – ezek a tulajdonságok nem jellemzők. A liturgikus bibliafordítás aktuális részleteit megtaláljuk a lekcionárium megfelelő kötetében, a havonta megjelenő Adoremusban, illetve a Zsoltárok könyve zsolozsmafordítása honlapunkról is letölthető (lesz).
.