Neal Morse: Lifeline
A magyar zenekínálat egyik nagy hiányossága, hogy csupán végletek között választhatunk: egyik oldalon múzeumi „magasművészet”, a másikon szemérmetlen profithajhászással gyártott tömegtermék. Középútként pedig – ha van – egyre szűkül az igényes, mégis közérthető zenék kínálata. Külföld viszont elég nagy ahhoz, hogy sokféle kezdeményezés teret nyerjen. A világhír természetesen sosem garantált, de a tisztességes megélhetés elérhető művészi kompromisszumok nélkül is.
Taizé: Irgalmas Istenünk
„Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.”
Veszélyes vállalkozás imádságra született zenét lemezre venni. Kétféle aránytévesztés fenyeget, hiszen egyfelől az imádságosság hangsúlyozásával alapvető zenei követelményekről feledkezhetünk el, másfelől pedig a felvétel produkció-szemléletű megszervezésével épp az ihletettség tűnhet el először. Mindkét végletet sikerrel kerüli el, s ezért különösen értékes a magyar taizéi mozgalom 2005-ben született albuma, az Irgalmas Istenünk.
Bolyki Brothers: Power
Férfi-kvartett, többszólamú ének, könnyed műfaj? Szó sincs álromantikus nyávogásról, marketing-hadjáratról vagy folytatásos bulvárregényről. Bolyki Brothers néven négy testvér szövetkezett arra, hogy vidám hangulatban, igényes zenével és fáradhatatlan elkötelezettséggel hirdessék minden muzsika Teremtőjét. Pályafutásukat egyéni gospel-feldolgozásokkal kezdték, fesztiválokon léptek fel, versenyeket nyertek, rengeteg lemezen énekeltek, ám a The Fruit Of The Spirit után a legújabb, idén nyáron megjelent albumra csaknem hét évet kellett várni. A fiúk erőt gyűjtöttek, s Power című lemezükön meg is mutatják.
Király Péter: Idegen földön
Paradox, de így van: hitünk alapigazságait – még ha a katekizmusban világosan meg is fogalmazzuk – csupán titkokként tudjuk igazán átélni. Emberi töredékességünk jele ez, mely alázatra tanít, és szüntelen újragondolásra késztet. A kereszténységünk legnagyobb misztériumait megéneklő mai zeneművek többsége azonban a biztosnak tűnő hit hamis pozíciójából prédikál. Ideje van hát a radikális kérdezésnek, melyhez kitűnő segítség Király Péter Idegen földön című oratóriuma.
Folk Iván: Sea Of Glass
„Különleges köszönet a Teremtőnek, amiért a zene nyelvét adta nekünk.”
A fiatalok körében kedvelt keresztény könnyűzene népszerű képviselői – néhány elenyésző kivételtől eltekintve – szinte kizárólag a gitárakkordokra épülő beat-, olykor dallamos rockzene sematikus, már-már unalmas világában mozognak. Funkciójukat pompásan betöltik, jóízűen énekeljük őket, de művészileg nem tudnak többet adni. Ehhez képest alapos meglepetésben van részünk, ha feltesszük a nem túl közismert Folk Iván egy nemrégiben, 2002-ben megjelent lemezét, a Sea of Glass (Üvegtenger) című albumot.
Szilas Imre: Abonyi mise
"Miért, csak az ördögnek lehetnek jó dallamai?"
Így felelt kérdéssel egy néger asszony arra a kérdésre, hogy szerinte hogyan fér össze a gospel/rock-zene a templomi áhítattal. És ez a pajkos, már-már szemtelenül vidám mondat jutott eszembe, miközben hallgattam ezt a zenét. Szilas Imre Abonyi miséjét.